Mit keresnek szenzorok a tehenek farkán?

A szarvasmarhák gyomrába elhelyezett bendőszonda a pH-értékből mondja meg, hogy beteg-e az állat, az ellés előtt álló tehenek farkára szerelt mozgásérzékelő a farokcsóválásból jelzi előre, mennyire van közel a borjú születése, de a takarmány hőmérsékletét, állagát is szenzorok vizsgálják, az adatok akár elemzésre alkalmas formában a gazda mobiljára érkeznek.

Ez a ma és a jövő! A mezőgazdaságban is megjelentek a gépek közötti kommunikációra (machine to machine, M2M) és a dolgok internetére (Internet of Things, IoT) épülő megoldások, az energiamenedzsment, a biztonság, az állategészségügy és a takarmányozás területén már működő alkalmazások segítik a gazdákat. Király Istvánnal, a Vodafone vállalati szolgáltatások üzletágának vezérigazgató-helyettesével beszélgettünk az iparági trendekről.

Milyen sarokszámokkal lehetne jellemezni az M2M- és az IoT-piacot az agráriumban globálisan és Magyarországon?

Nagyon nehéz az agráriumra külön iparági számokat mondani, de azt elmondhatjuk, hogy a szolgáltatók bevételei két számjegyű mértékben növekednek ezen a területen, a bővülés 10 és 20 százalék között van. A növekedés két dologból fakad, egyrészt rohamosan növekszik az egyenként kis értékű, de nagyon nagy számú IoT SIM-kártyák darabszáma, a másik pedig az, hogy egyre több olyan alkalmazás jelenik meg, ami korábban nem volt, ez pedig szintén felfelé húzza a volumeneket, és a szolgáltatók bevételeit, tehát egy volumen- és egy minőségi driverről is beszélhetünk. A gépek közötti kommunikációban a mezőgazdaság az egyik húzóágazat. Globálisan az agráriumra szintén kevés egyedi adatom van.

Általában a globális trendekre jellemző például: a legfrissebb IoT Barometer kutatásunkból az derült ki, hogy az 50 ezernél több IoT megoldást alkalmazó vállalatok száma egy éven belül megduplázódott. Magyarországon összesen két ilyen nagy alkalmazás fut, amiben 50 ezernél több SIM-kártya van, az egyik a pénztárgépes alkalmazás, ahol nagyságrendileg kb.170 ezer kártya működik, a másik az útdíjszedés, ami kb. 50-60 ezer körül lehet.

Magyarországon tipikusan az egy megoldásra jutó kártyaszám – ha a cég saját működési rendszereiben használja – néhány 100 darab. Ha ezt szolgáltatásként csinálja, tehát saját ügyfeleinek nyújtott szolgáltatásokban használja, akkor 10-15 ezer darabot is el tud érni. Magyarországon a legnépszerűbb alkalmazások az IoT-ban nem a mezőgazdaságban vannak egyelőre. A két nagy állami projekt mellett, biztonság- és energiamenedzsment, valamint a járműkövetés a legjelentősebbek. Az agrárium területén még ilyen nagy méretű felhasználás nem jellemző Magyarországon.

Vannak azért példák olyan mezőgazdasági vállalkozásokra, ahol már nagyobb számban vannak kint SIM-kártyák?

Ami viszonylag nagy darabszámot tud jelenteni, azok a földművelési megoldások, ahol GPS-alapon követik azt, hogy a traktor milyen területen milyen munkát végzett. Ezen kívül meteorológiai vonatkozásban, időjárásméréssel összekapcsolt termelési megoldásokban vannak kártyák. Ez még indulás előtt van az agráriumban, ezért is aktuális a kérdés.

A Vodafone jellemzően a külső partnerei megoldásait támogatja, vagy vannak saját fejlesztések is?

A Vodafone jellemzően partnerek megoldásait segít piacra vinni. A Vodafone alaperőssége a konnektivitás megteremtése, az adat A pontban történő megmérése és átvitele B pontba, illetve a B pontban való megjelenítése. Az, hogy az A pontban ezt meg tudjuk mérni, egy meglehetősen komplex feladat, ehhez leegyszerűsítve általában négy dologra van szükség. Kell egy szenzor.

A Vodafone-nál van 2000-2500 olyan belistázott szenzor, amiket világszinten a lekülönbözőbb mérésekben lehet hasznosítani. Továbbá szükség van egy jelátalakítóra is, hiszen lehet a digitális és analóg jeleket azonos formátumra kell hozni. Szükség van még egy routerre, amely utána a mobilhálózatra átadja ezt a jelet, és persze szükség van a hálózaton kívül egy megjelenítő eszközre, amelyen meg lehet nézni, pl. rajzol egy grafikont, vagy ad egy beavatkozási lehetőséget.

A Vodafone előnye az, hogy ezt az egész infrastruktúrát egyben tudja felajánlani annak, aki ért a mezőgazdasághoz. Az, hogy az az érték, amit leolvasnak a talajnedvesség-mérőről, jó-e, kell-e öntözni, vagy nem, azt mi nem fogjuk tudni megmondani. Ha egy fóliasátorban a szél délkeleti irányú, és ha keletről kinyitjuk vagy bezárjuk az ablakot, az mennyit fog változtatni a páratartalmon, azt nem tudjuk megmondani. Azt meg tudjuk mondani, hogy ha valakinek van 10 helyen 20-20 fóliasátra, hogy melyikben éppen mekkora a hőmérséklet és a páratartalom. Mi hatékonyságot tudunk hozzáadni, hogy adott esetben mit kell csinálni, azt ők tudják.

Ez mindenütt így van, a repülősöknél is, az autóiparban is. Az látszik, hogy a világ trendje ebbe az irányba halad, és a hagyományos iparágak közti határok kezdenek felborulni. Ez egy csendes forradalom körülöttünk, az utca embere nem is veszi észre, hogy mennyi eszköz van az interneten. Ha lemegyünk a buszmegállóba, nem hiszem, hogy feltűnik valakinek, hogy a BKV kiírt menetrendje mögött egy SIM-kártya van. Felszáll egy villamosra, ott van wifi, a mögött is egy SIM-kártya van. Beszáll egy taxiba, ott a címkiosztó rendszer, amelyen a taxik kommunikálnak, abban is egy SIM-kártya van.

Elmegy egy áramelosztó előtt, abban is van legalább egy SIM-kártya, amelyik megmondja az elektromos műveknek, hogy éppen hol tart az energiafogyasztás. Ha megnézzük az Elmű okoslámpáit Budapesten, abban is van SIM-kártya. A járművek túlnyomó többségében, a magas kategóriákban már ott vannak a SIM-kártyák, csak Magyarországon még nem kötelező. De egy átlagos autóba is be fog kerülni három SIM-kártya, hihetetlen mennyiségű olyan eszköz van már körülöttünk, amelyben valamilyen kommunikációs eszköz segíti ezt az egészet csatlakoztatni az internetre, és ezek közül amelyik mozog, vagy olyan helyen van, amit nehéz vezetékkel megközelíteni, ott általában a SIM-kártyán keresztül kerülnek fel ezek az internetre. Nyilván sok helyen van vezetékezés is, pl. egy áruházon belül vagy egy irodaházban jellemzően ezeket az adatokat vezetéken viszik, mert amikor építik, gondolnak rá, hogy hol kell elhelyezni ezeket a pontokat, és ott megvan a belső hálózat.

Cél-e a Vodafone-nál, hogy ne csak a szenzorokat és a hálózatot biztosítsa, hanem akár alkalmazásokat is?

Mi nem készítünk alkalmazásokat, és nem is tervezünk ilyen jellegű akvizíciókat. Ez kifejezetten partneri megbízásrendszerben megy. Azt látjuk, hogy ez annyira szerteágazó, hogy egy ilyen vállalat a maga folyamataival, fejlesztéseivel jellemzően ennyire testre szabott megoldásokat nem fog tudni vinni az ügyfélnek. Magyarországon van 10-20 partnerünk, akik a leginkább igényelt megoldásokat lefedik, és rendelkeznek a megfelelő iparági tudással. Például az energetika területén van egy partner, aki eljön velünk, tudja, hogy azon a területen mit kell mérni. A meteorológia területén is van ilyen partnerünk, az energiagazdálkodás területén is, a járműiparban is. Azokon a területeken, ahol növekedést várunk, kiválasztottunk 3-4 partnert, akinél megvan a szakmai tudás, hogy az ügyfél által igényelt paramétereknek megfelelő, helyi szintű műszaki rendszereket csináljanak. Mi biztosítjuk hozzá az átviteltechnikát. Egyébként ma abban, hogy az adatot el lehessen vinni A-ból B-be, nincs érdemi különbség a szolgáltatók között.

A Vodafone nagy előnye abban van, hogy mellé tudja tenni azt a partnert, aki meg tudja csinálni az adott helyszínen, és utána képes a képernyő másik végén megjeleníteni ezt az adatot. Általában az kerül nagyon sokba, hogy amikor az adat megérkezett, mit csináljunk vele. Akkor tudják jól használni, ha valaki ezeket összeszedi egy hónapon keresztül, felrajzolja egy grafikonra, olyan formába hozza, hogy abból egy szakember következtetést tudjon levonni. Ha ma egy gépésztechnikusnak, aki takarmánykeveréssel foglalkozik, e-mailben elküldöm, hogy mikor mennyi a takarmány hőmérséklete, az nem sokat fog neki jelenteni, mert látnia kell az egésznek a változását, a folyamatát. Nekünk több olyan partnerünk is van, aki az ilyen adatok képi megjelenítését meg tudja csinálni, és nálunk, mint fővállalkozónál az egész megoldást meg lehet venni.

Látnak nyitottságot a gazdák új generációjánál erre az új technológiára?

Nagyon jó helyen fogta meg a kérdést, nagyon sok demográfiai vonatkozása van ennek a fejlődésnek. Jellemzően azok a cégek lényegesen hamarabb teszik magukévá az IoT lehetőségeit, ahol a cég első számú vezetője vagy IT-vezetője digitális bennszülött. Magunkra a digitális bevándorló kifejezést szoktam használni, mert mi már felnőttkorban találkoztunk a számítógéppel. Az a korosztály, amelyik már így nőtt fel, annak sokkal könnyebb. Ezen kívül azok a vállalatok, amelyek nagyobb volumenben dolgoznak, ahol az egyedi megtakarítási lehetőség sokkal nagyobb hatékonyságot tud hozni, nagyobb költségmegtakarítást eredményez, talán fogékonyabbak rá. Az egészen nagyoknál sokkal innovatívabb kezdeményezéseket látunk. Én a közepes méretűeknél látok nagyobb piaci lehetőséget, egyrészt rajtuk a költségnyomás meg a piaci lehetőségek sokkal jobban meglátszanak. Egy nagyvállalat könnyebben át tudja vészelni a konjunktúra változásait.

Egy kisebb vállalatnak nehezebb dolga van. Persze a nagyoknál is mindig lehet tovább fejleszteni. Azt látjuk a mezőgazdaságban az elmúlt évek kutatásai alapján, hogy sok kezdeményezés működik a nagyüzemeknél, de ezek jellemzően szigetszerű, nem integrált rendszerek. Például valaki fóliasátrakban termel paradicsomot, ez nagyüzemi és kisüzemi formában is előfordul, de kisüzemben úgy működik, hogy a gazda bemegy a sátorba és leolvassa hőmérőről, hogy mennyire van hideg vagy meleg. De ha már sok a sátor, ott nagyon nehéz szemmel nézni minden hőmérőt. Lehet, hogy neki már van egy olyan berendezése, ami behozza az adatot. De lehet, hogy van egy rendszere a páratartalomnak és a szellőztetőnek is. Ez már kezd bonyolulttá válni, mert az egyikből kiolvastam ezt az adatot, mikor kell a másikhoz hozzányúlnom? Ma ez a szigetszerű működés a jellemző. Ha lerakok egy olyan eszközt, ami adattovábbító, arra több szenzor adatait is rá tudom kötni.

Ha több szenzor adatait kötöm rá ugyanarra a rendszerre, ugyanazon a rendszeren vagyok képes megjeleníteni. Innentől kezdve kérdés, hogy a vezérlővel mit kell csinálnom. Ez sokszor architekturális kérdés is, hogy hogyan tervezem meg ennek az egésznek az informatikai struktúráját. Ma, akitől megveszik ezeket a rendszereket, annak az az érdeke, hogy eladja a rendszert. Jön a következő rendszer, azt is eladja. Van egy számítógép, öt alkalmazás, és az ablakok között mindig nézegetheted, hogy melyik rendszer hol van, megunod, odaadod egy alkalmazottnak, hogy nézegesse. Ez úgy szép, ha az egészet összerakom egy grafikonra, a dolgoknak van egy együttállásuk, sokkal könnyebb leolvasni. Ez az utolsó lépcső Magyarországon hiányzik. Ebben is látunk piaci rést.

A Vodafone melyik szegmensekre fókuszál az agráriumon belül?

A mezőgazdaságban négy olyan előnyös területe van az IoT-nak, amivel érdemes foglalkozni. Az energiamenedzsment – ma ez központi kérdés mindenkinél, hogy mennyi gázt fogyaszt, mennyit fűt, mi az optimális hőmérséklet. Ez nagyon fontos, mert az energiaköltség az egyik legjelentősebb a költségeken belül. A másik a biztonság, hogy mennyi az elhullott állatok száma, a lopás, milyen a zárhatóság, a riasztórendszerek kérdése, de ideveszem azt is, hogy a kivágott nagy farönkökön van olyan érzékelő, ami például azt mutatja, hogy megmozdult-e az eszköz. Mert ha megmozdul, de nincs ott senki, akkor azt viszik. A harmadik az állategészségügy, hogyan tudom rendszeresen gyorsan ellenőrizni, hogy az állatok nem betegek-e. Van erre egy vicces példám, ami még sehol nem működik életszerűen, de Magyarországon van egy fejlesztés, amit bendőszondának hívnak.

Magyarországon minden szarvasmarha kap rendszeresen gyógyszert, hogy ne legyen fertőzés a gyomrában, ami tetemes költség. Erre kitaláltak egy rendszert, hogy a tehén gyomrának a pH-értékéből meg lehet mondani, hogy beteg-e az állat. Ehhez ki kellett találni egy bendőszondát, ami egy ökölnyi nagyságú eszköz, egyszer lenyeletik a szarvasmarhával, ebben van egy pH-mérő, ami a mért értéket elektronikus jellé alakítja, és amikor a tehén átmegy a kapun, az egyedi azonosító alapján a rendszer kiírja, hogy melyikük beteg, kinek kell adni gyógyszert. Ezen több mint egy éve dolgozik egy tudományos csapat, hogy ezt hogyan lehet úgy megcsinálni, hogy az eszköz éveken keresztül is precíz értéket adjon. Vagy például csirkefarmokon tipikus probléma az, hogy ha nagyon meleg van, elpusztulnak a csirkék, ha nagyon hideg van, akkor meg betegek lesznek. A negyedik terület pedig kifejezetten a takarmányozásra vonatkozik, hogy egységnyi földterületről hogyan lehet a leghatékonyabban kihozni egy bizonyos mennyiségű megtermelt árut, illetve hogyan lehet optimalizálni és optimálisan tartani a takarmány fizikai-kémiai jellemzőit.

Ezek a fókuszterületek, vagy ezekben már vannak létező megoldások?

Ma olyan megoldás nincs, hogy neked, mint mezőgazdásznak van egy problémád, és a Vodafone hozza a megoldást. Olyan van, hogy elmondod, hogy a földterületeden ez és ez a probléma. Egy borász például most azzal keresett meg minket, hogy érti a talajnedvességet, meg hogy tudjuk monitorozni, hogy a szőlő ekkora vagy ekkora, de neki naponta zajt kell csinálnia egy bizonyos frekvencián, különben a seregélyek leeszik a szőlőt. Abban segítsünk neki, hogy egy kamerán nézze a területet, és ha sok a seregély, akkor tudjon egyet lőni.

Magunktól erre nem jöttünk volna rá, hogy a borászoknak ez a problémájuk. Pedig komoly, 10-15 százalékos hozamcsökkenést jelenthet, ha a seregélyek leeszik a termést. A mezőgazdasági megoldások nem standard csomagok. Vannak szenzorok, amelyek bizonyos dolgokat tudnak érzékelni, van egy adatátviteli út, ami átkonvertálja az adatokat, meg van egy megjelenítő felület. De hogy az illető ezt hogyan akarja megoldani, ahhoz kell a megrendelő. Itt minden megrendelés egyedi, imádják a mérnökök. Állattenyésztési területen pl. csináltunk 3-4 párhuzamos projektet, mindegyik más volt.

Ha találkozna egy ilyen problémával, hogyan indul el a fejlesztés?

Általában van egy interjú az ügyféllel, hogy mi a problémája, abból nagyjából azonosítani tudjuk, hogy neki milyen információra van szüksége, és azokat hol kell megmérni. Általában itt szokott előjönni a partner, mert elsősorban a szenzoros mérés tudása az, ami kell első körben. Az, hogy azt a szenzort hogyan lehet odatelepíteni, ha kültéren van, hogyan lehet időjárásállóvá tenni, hogyan lehet biztosítani, hogy a szenzor mérése egyenletes és megbízható legyen. Ha komolyabb mérési eszközre van szükség, akkor a partner tudja-e ezt hozni hozzá.

A partner elkészít egy egyedi mérőeszközt, általában el szoktunk indítani egy pilotot, ami egy kis darabszámú próbaüzem, ennek a költségét jellemzően közösen vállaljuk. Ez 3-10 mérőpont felállítását jelenti általában, és egy kezdetleges felületen megmutatjuk, hogy ez hogyan nézne ki. Az ügyfél ezt 3-6 hónapig használja, és utána dönti el, hogy kell-e neki ez a megoldás. A következő lépés az szokott lenni, hogy megcsinál egy termelési egységet, és azon elkezdi használni.

Innentől kezdve a tapasztalatok eltérőek, de az a jellemző, hogy egy év múlva visszajön és kiterjeszti egy nagyobb területre. Az, hogy ez milyen ütemben megy, függ az anyagi helyzetétől is, de eddig nem láttam olyan IoT-s projektet, ahol az ügyfél a pilot után az első rendelést megtette, és utána nem terjesztette azt ki. Olyan már volt, hogy a pilot után azt mondta, hogy nincs rá pénze, hogy megcsinálja az egészre, és elvágta a projektet. Azt is látom, hogy a mezőgazdaságban nagyon erős a költségnyomás, és ezt a hatékonysági lépést nem fogják tudni elkerülni semelyik területen. Nem lehet lemondani ezekről a technikai lépésekről, mert olyan költségeket lehet így megspórolni, amit máshogy nem.

Arra van példa, hogy a Vodafone-csoport más országában már működő alkalmazást Magyarországra hozott a vállalat?

Nagy volumeneket nem tudok mondani. A legtöbb megoldás Jellemzően a helyi vállalkozókon keresztül indult el. A pénztárgép is tipikusan ilyen megoldás. Egyedi, mert a NAV-hoz van bekötve, és máshol ez nincs, de az, hogy nagy mennyiségű berendezést bekössenek egy közös helyre, olyan nagyon sok van.

Az, hogy ez egy olyan SIM-kártyával működjön, ami minden hálózaton képes szolgáltatni, ezek olyan megoldások, amelyek nemzetköziek, de nem iparág-specifikusak. Az iparág-specifikus dolgokból talán az energiamenedzsment a legerősebb. A mezőgazdaágban is van két ilyen referenciarendszerünk is, hogy ezt hogyan, milyen eszközökkel csináljuk, milyen felületre tesszük ki, ehhez egy német megoldást hoztunk Magyarországra. De sok országspecifikum is van benne. Pl. van egy mozgásérzékelő, amit rátesznek a tehén farkára. Korábban megfigyelték és lemodellezték azt a farokcsóválási mozdulatsort, ami minden tehénnél előre jelzi a boci születését. Ebből a megoldásból több mint 15 ezer SIM-kártya működik Írországban.

A magyar ügyfelek érdeklődnek az új megoldások iránt?

Ez úgy működik, hogy az ügyfelek hitetlenek eleinte. Ilyenkor – az előző példánál maradva – oda kell tenni a tehén farkára az eszközt, hogy lássák, hogy tényleg elindul akkor az ellés, amikorra azt a műszer előrejelzi. Ezt az aha-élményt meg kell élni. Az iparágnak különösen az a része szkeptikus, amelyik nem csinált innovációt az elmúlt időszakban, márpedig a többség nem csinált. A nagyvállalatoknál vannak ilyen jellegű informatikai igazgatók, akik hajlandók ezt megváltoztatni. Vagy pl. nagyon érdekes dolog a takarmány, amelynek van összetétele, sűrűsége, hőmérséklete, állaga. Ha van egy hosszú sor, ami végigviszi a takarmányt, ott nagyon nem mindegy, hogy az elején meg a végén mekkora a hőmérséklet-különbség. Ezeknek a mérésére vannak rendszerek, ahol ezt meg lehet csinálni, egy központi szobából szabályozható, hogy ehhez hozzá lehessen nyúlni.

Ha mindig személyre szabottan új megolásokat kell fejleszteni, az rendkívül költséges lehet? Hogyan lehet ezen a területen pénzt keresni?

Nem egyéves az üzleti modellje. Egy ilyen projekt jellemzően 6-12 hónap, mire kereskedelmi üzletté válik. Onnantól kezdve, hogy találkozunk az ügyféllel, jó esetben 6 hónap múlva lehet indítani egy pilotot, 12 hónap, mire kiadja az első megrendelést. Onnantól kezdve, hogy megvan az első megrendelés, nagyon kevés kézi munka van benne. Onnantól kezdve elkezdi termelni a pénzt, és ha három évre nézem, akkor jövedelemtermelő lesz. Másik oldalról pedig valahol a jövőnket is építjük ezzel. Senki nem hinné azt Magyarországon, hogy ez egy többmilliárdos piac! Olyan volumen van benne, amiért érdemes csinálni. A többi iparág, ami korábban indult ezzel a ciklussal, a riasztók több 10 éve indultak, és ma több 10 ezer SIM-kártya működik a riasztókban. De a pénztárgépek villámgyorsan futottak fel. Ha annak a költségét, hogy kitaláltuk, hogy ez hogyan működjön, ráterheltem volna egy rövid időszakra, sosem térült volna meg. Úgyhogy ennek van egy üzleti modellje, ebben nem szabad egy évben gondolkodni.

Hogy néz ki az M2M- és az IoT-piac, kik a Vodafone versenytársai?

A versenyt két szempontból érdemes nézni. Az egyik, hogy ezen a technológián belül kik a versenytársak, nyilván itt elsősorban a mobilszolgáltatókat lehet említeni, Telekom, Telephonica, Orange. A Vodafone óriási előnye ebben az, hogy ennek a technológiaváltásnak azt az igényét, hogy ezeket az információkat nem elég eljuttatni A-ból B-be, hanem meg is kell ott jeleníteni, ezt sokkal hamarabb felismerte, mint a többi szolgáltató. Ezzel egy 3-5 éves előnyre tett szert, amit szép lassan dolgoznak le a többiek, de ez nem egyszerű.

A másik nagy lépése az volt, hogy a szenzoroldalban is gondolkodott. Kiválasztott fókusziparágakat, ebben a legerősebb az autóipar volt, ahol lényegesen hamarabb kezdte azt a megoldást az autóipari gyártók felé szállítani, ahol egy adott ország minden hálózatán ugyanolyan SIM-kártya működik. Tehát nem arról szólt, hogy a helyi szolgáltatók az Európában meglehetősen szétszabdalt térképen minden országnak a saját szolgáltatója ad egy SIM-kártyát, hanem megcélozta azokat a globális vállalatokat, amelyek mindenhová elviszik a terméküket, és azt akarja, hogy mindenütt ugyanúgy működjön.

Ez egy teljesen más típusú piaci megközelítés volt, és a Vodafone óriási előnyre és persze tapasztalatra tett szert, ami piaci előnyt is jelentett. A működő eszközök túlnyomó többsége a Vodafone SIM-kártyáit használja, másrészt ez tudást is jelentett, mert a Vodafone ezeket nem úgy fejlesztette, hogy egyedül találta ki, hogy mire van igénye a piacnak, hanem partnerekkel közösen. A nagy autógyártók mondják el, hogy mit szeretnének az autókba csinálni, mit szeretnének a felületen látni, hogyan akarják bekapcsolni a dolgot. Nyilván van egy másik technológiák közöttiverseny is. Van például egy LoRa nevű technológia, ami egy alacsony frekvenciás jelátvitel, ami egy más típusú eszközazonosítással dolgozik. Aztán az 5G egy nagy lépést fog jelenteni, amiben remélhetőleg mi is benne leszünk. De emellett most megjelent a 450-es frekvencia Magyarországon, ami egy másik technológia, és szintén versenytárs lesz ezen a területen. Erről kevesebbet beszélünk, de itt még nem dőltek el, hogy a nagy rendszerek milyen technológiát fognak használni, ez a következő 4-5 év kérdése.

A technológiai verseny ilyen szempontból nem zárult le, mi jó helyről indulunk ebben, de ennek még nincs vége. Az innovációs kérdésben a magic kvadrátban oda lehet kerülni a jobb felső sarokba, de a Vodafone már öt éve ott van, ez nyilván valamit jelent. Amikor a referenciákat nézzük, mezőgazdaság, repülőgépgyártás, autóipar, szinte minden iparágból tudunk hozni referenciákat. Jó piacvezetőnek lenni globálisan , de emellett Magyarországon is piacvezetők lettünk az idén az IDC kimutatása alapján. A Vodafone itthon 4-5 évvel később indult, mint a többi szolgáltató, és ez volt az első áttörés, amiben mi lettünk az elsők. 36-37 százalékos piaci részt mértek nekünk, eddig a korábbi években eléggé fej fej mellett voltak a szolgáltatók.

Hol fog tartani a magyar agrárium öt év múlva IoT és M2M szempontból?

Amit reálisnak tartok, hogy a középmezőnyben annyira elterjedtek lesznek ezek a rendszerek, mint ma az autóiparban vagy a lakás őrzés-védelemben. Minden második vállalkozás fog valamilyen IoT-s alkalmazást használni a mezőgazdaságban, ez öt éven belül reális. Azt gondolom, hogy piacvezetők leszünk, hiszen ma a mezőgazdaság nem egy leosztott terület. Nagyon nem mindegy, hogy mikor nyílik meg egy piac. Az agrárpiacot még nem tekintem megnyitottnak, azt gondolom, hogy ebben piacvezetők tudunk lenni ezzel a mentalitással.

A mezőgazdasági vállalkozások mind mások, ezért nincs két egyforma megoldás. Ezeket a rendszereket nem lehet sematizálni. Kell hozzá lefedettség, tudás meg türelem, kell finanszírozni a projektet. Ha ezeket a Vodafone tudja nyújtani, akkor másik oldalon meg fogjuk találni a nyitottságot. Az új generációs, technikai újításokra fogékony vállalkozók egyre inkább elérik a mezőgazdaságot is, így exponenciálisan növekszik a nyitottság is.

Forrás: portfolio.hu

Képek: Hirmagazin.eu, computerworld, Vodafon, NHH, sideplayer, M2M Zóna