Így támogathatja a munkáltató dolgozója iskolarendszerű képzését

Idén január 1-jétől az szja-törvény már nem sorolja a béren kívüli juttatások közé az iskolarendszerű képzés költségének munkáltató által történő átvállalását, de úgy rendelkezik, hogy a munkáltató (ideértve a személyesen közreműködő tagja esetében a társas vállalkozást is) 2016. december 31-ét követően a 2016. december 31-én hatályos szja-törvény 71. paragrafus (6) bekezdésének d) pontjában meghatározott feltételekkel, de értékhatár nélkül egyes meghatározott juttatásként továbbra is részt vállalhat – a pénzbeli támogatásnál kedvezőbb adózás mellett – a munkavállaló tanulmányi költségeinek finanszírozásában.

A képzések ideje azonban különböző okok miatt gyakran elhúzódik.

A 2010. január 1-jét megelőzően megkezdett képzésekre átmeneti adózási szabályokat iktattak be a jogalkotók, amelyeket az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXI. törvény 257. paragrafusának (14) bekezdése, illetve a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény 206. paragrafusának (1)–(4) bekezdései tartalmaznak.

Utóbbi törvény 206. paragrafusa szerint a 2009. január 31-ét követően, de 2010. január 1. előtt megkezdett iskolai rendszerű képzések esetében az szja-törvény 7. paragrafus (1) bekezdésének 2009. december 31-én hatályos p) pontját kell alkalmazni. A 2009. február 1-jét megelőzően megkezdett iskolai rendszerű képzések esetében az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXI. törvény 257. paragrafusának (14) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni.

Cikk: Lepsényi Mária adószakértő

Kihasználják a jogi réseket az adóelkerülők

Azonnali tagállami (EU-tanácsi) intézkedést, hosszabb távon pedig eddigieknél eredményesebb globális összefogást szorgalmaztak a politikai frakciók az Európai Parlament keddi plenáris ülésén az Adóparadicsom Papírok nyilvánosságra kerülése nyomán tartott rendkívüli vitán.

Pierre Moscovici, az Európai Bizottság pénzügyi, gazdasági és adóügyi kérdésekért felelős tagja nyitó hozzászólásában úgy vélte, hogy az újabb adóelkerülési botrány is csak arra világít rá, hogy amíg nem egységes a tagországokban érvényes szabályozás, akad viszont esetleg megengedőbb gyakorlat egyes tagállam(ok)ban, addig az effajta réseket az ügyeskedők – legyen bár szó magánszemélyekről, vagy óriás cégekről – ki fogják használni.

A mintegy 13 millió dokumentumot felölelő, napokban közzétett offshore botrány kipattanását a képviselők többsége azzal fogadta felszólalásában, hogy mindenekelőtt utaltak az elmúlt két év másik két adómegkerülési ügyére, a Luxembourgi Kiszivárogtatásra, majd a Panama Papírok esetére. Látszólag hiába vannak botrányok és nagy nemzetközi felzúdulás a nyomukban, az adózás elkerülése – legálisan, vagy illegálisan – változatlanul létező gyakorlat – mutattak rá többen is.

„A meglepő igazából az, hogy még van, aki ezen meglepődik” – jegyezte meg ennek kapcsán Gianni Pittella (olasz), a szocialisták és demokraták frakciójának elnöke (olasz), miközben a néppárti frakció nevében felszólaló Ludek Nedermayer (cseh) arra emlékeztetett, hogy az ilyen esetek ismétlődése káros mindenkire nézve, rontja az EU, és általában az intézmények hitelét az emberek szemében. Amihez Philippe Lambert (belga, zöldek vezérszónoka) azt tette még hozzá, hogy az ilyen gyakorlat szerinte nemcsak a bizalmat ássa alá, hanem a demokráciát is.

Sokan utaltak a mostani eset azon fontos vonására, hogy itt többnyire „legális” manőverekről van szó azok részéről, akik valamilyen offshore-bázist választottak tevékenységükhöz. A törvénnyel van ott baj, ahol az ilyesmi „legális” lehet – mutatott rá ennek kapcsán (többekkel egyező módon) Darius Rostati (lengyel, néppárt), aki abszurdnak tartotta, hogy míg egy kis, vagy közepes vállalkozás rákényszerül adója pontos befizetésére, addig egy Apple „legálisan” kibújhat ez alól.

A jelenséget véleményezve a képviselői hozzászólásokban jellemzően főként három motívum ismétlődött. Az egyik, hogy egyszerűbb, átláthatóbb, egységesebb adószabályokra van szükség, amelyben az egyik központi elem az kell, hogy legyen, hogy mindenki elsősorban ott adózzon, ahol a jövedelme keletkezik.

A másik, sokaknál visszatérő észrevétel szerint „a globális gazdaság egy globális jelenségéről van szó” (Maite Pagazaurtundúa Ruiz, spanyol liberális képviselő szavaival), ami ellen igazán eredményesen csak globálisan lehet fellépni, azaz, úgymond „paradigmaváltásra van szükség”. (A globális megközelítés szükségessége lényegében valamennyi nagyobb frakció véleményében megjelent.)

Ugyancsak egyöntetű volt az üzenet a tagországok pénzügyminiszteri – azaz lényegében az EU pénzügyminiszteri tanács – felé, követelve, hogy a kormányok tegyenek határozottabb lépéseket az adómegkerülés kivédésére, és „ne bújjanak az egyhangú szavazás kifogása mögé”.

Nyitó és záró felszólalásában maga Moscovici ennek kapcsán különösen a bizottsági szándékok szerint jövőre asztalra kerülő egységes társasági adóalap-számítási irányelv-tervezethez fűzött nagy reményeket, támogatást kérve az ügyhöz az Európai Parlament részéről is.

Moscovici amúgy maga is úgy vélte, hogy az adómegkerülés „rendszer szintű globális probléma”, amit, ha a következő másfél évben nem sikerül érezhető módon kezelni, akkor „a 2019 évi választásokon a közvélemény a populista pártok felé fordul majd”. Uniós szinten ehhez a megoldás az lehet, ha az Unió nyomást gyakorol minden olyan országra, ahol a létező modell esetleg módot ad megkerülési machinációkra.

Persze – tette hozzá – az ilyet elérni közismert módon igen nehéz, tekintettel az adózást illető egyhangú szavazásra, ám legutóbbi beszédeiben Jean-Claude Juncker bizottsági elnök éppen ezért is vetette fel a többségi szavazáson alapuló döntéshozás kiterjesztését, például fokozatosan az adózásra is.

Moscovici mindenesetre bizakodónak vallotta magát. „Történelmi áttörésnek” minősítette, hogy Európában mostanra „lényegében megszűnt a banktitok”, miközben folyamatban a pénzmosási irányelv egy újabb verziójának a véglegesítése, és hamarosan jönni fog tehát a koordinált adóalap-számítási jogszabály-tervezet is.

A nap során aztán – immár a plenáris vita után – a pénzmosási irányelv kapcsán utóbb kedvezőtlen fejleményként kommentálta az EP állampolgári jogi és bel- és igazságügyi szakbizottsága azt a tényt, hogy az EP, a Bizottság és a EU-tanács közötti keddi egyeztetésen végül nem sikerült politikai megállapodásra jutni a leendő irányelv sarokpontjait illetően, méghozzá – a szakbizottsági vélemény szerint – a „tanács készületlensége” miatt, (a tanácsi delegáció mandátuma úgymond nem tett lehetővé egyezséget).

A délelőtti vitában a Tanácsot képviselő észt pénzügyminiszter, Matti Maasikas mindenesetre arról igyekezte meggyőzni a képviselőket, hogy bár egyesek olvasatában a tagállamokat ez ügyben „győzködni” kell, valójában „az adókiesés a kormányoknak sem érdeke”, és ezért „mi is az önök oldalán állunk” a lényegi törekvéseket tekintve – húzta alá a soros elnökség minisztere.

Bűnözéshez használták a munkára jelentkezők adatait

Fiktív számlákkal több mint négyszázmillió forint áfát akart visszaigényelni egy dél-alföldi férfi – közölte Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) Dél-alföldi Bűnügyi Igazgatósága szerdán az MTI-vel.

A közlemény szerint a bűncselekményhez egy számlagyár biztosította a hamis számlákat, de a NAV Bács-Kiskun megyei revizorai és dél-alföldi pénzügyi nyomozói leleplezték a csalást.

A férfi a fiktív iratok szerint napelemparkokhoz való napelemekkel és geotextíliával kereskedett, magyar cégektől vásárolt és cseh társaságoknak adott el.

A bűnszervezet a számlázáshoz használt, de később szükségtelenné vált cseh cégeket román embereknek „passzolta el”. A bizonyítékok szerint elkérték a budapesti Széll Kálmán téren munkát kereső román állampolgárok adatait, majd munkaszerződést színlelve cégek eladásához szükséges iratokat írattak alá velük. A román munkások munkát nem kaptak, viszont a korábban bűnözéshez használt cégek a nevükre kerültek.

A pénzügyi nyomozók különösen nagy értékre, üzletszerűen, bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalás és hamis magánokirat felhasználásának gyanúja miatt hallgatták ki a dél-alföldi férfit, majd társával együtt őrizetbe vették.

Annak a bűnszervezetnek a vezetője, amely a bűncselekményhez a számlázó cégeket biztosította, egy tavaly leleplezett számlagyár miatt jelenleg is előzetes letartóztatásban van.

Felcsútnak ki kell adnia a támogatási adatokat

A mai napon a Kúria hatályában fenntartotta a Főváros Ítélőtábla azon jogerős ítéletét, amelyben kötelezte a Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítványt a 2013. január 1. és 2015. november 26. között kapott úgynevezett Tao-támogatás felhasználására vonatkozó adatok (köztük az e tárgyban kötött szerződések) kiadására.

A Kúria hivatkozott döntésében saját korábbi ítéletére (Pfv. IV. 21.135/2017), amelyben már korábban megállapította, hogy a látványsportok támogatására adott társasági adókedvezmény közpénznek minősül, ezért az Alaptörvény alapján a felhasználásának adatai kiadandó közérdekű adatnak minősülnek, és a kiadás 2016 előtti időszakra nézve adótitokra hivatkozással sem tagadható meg. A Kúria szerint az alperes részben közfeladatot is ellát, és ez is az adatszolgáltatás alapja lehet.

Nagyot nőtt az alma és az állati termékek termelői ára

2017 szeptemberében a mezőgazdasági termelői árak 5,5 százalékkal meghaladták az előző év azonos idősza­kit, ami a növényi termékek árának 4,0, valamint az élő állatok és állati termékek árának 7,9 százalékos növekedéséből tevődik össze. A mezőgazdasági ráfordítási árak 2017 január–szeptemberében 0,7 százalékkal alacsonyabbak voltak, mint egy évvel korábban, jelentette a KSH.

2017 szeptemberében 2016 szeptemberéhez képest:

A gabonafélék ára 6,8, ezen belül a búzáé 13, a kukoricáé 4,0 százalékkal nőtt.

A gyümölcsök ára 13 százalékkal emelkedett, ezen belül az almáé 68 százalékkal nőtt, a szőlőé 5,7 százalékkal csökkent.

A zöldségfélék ára 0,8, a vöröshagymáé 12 százalékkal magasabb, a paradicsomé 1,3 százalékkal alacsonyabb lett.

Az élő állatok termelőiár-szintje 3,4, az állati termékeké 19 százalékkal emelkedett.

A tej ára 30, a tojásé 1,3 százalékkal nőtt.

2017 január–szeptemberében az előző év azonos időszakához viszonyítva:

A mezőgazdasági termelői árak 3,4 százalékkal növekedtek. Ezen belül a növényi termékek ára 0,9 százalékkal csökkent, az élő állatok és állati termékeké 11 százalékkal emelkedett.

A zöldségfélék ára 0,9 százalékkal mérséklődött. A paradicsom ára összességében 3,6 százalékkal nőtt. Növekedést az étkezési paradicsom esetében mértünk, az ipari paradicsom ára 2,2 százalékkal visszaesett.

A burgonya ára 9,4 százalékkal csökkent.

A vágósertés ára 17, a tej ára 26 százalékkal emelkedett.

A mezőgazdasági termelés ráfordítási árai 0,7 százalékkal mérséklődtek, ami a folyó termelőfelhasználás árszínvonalának 1,2 százalékos csökkenéséből és a mezőgazdasági beruházások árszínvonalának 2,5 százalékos emelkedéséből adódott.

A takarmányok árcsökkenésén belül az egyszerű takarmányok ára 6,9, a keveréktakarmányok ára 4,0 százalékkal alacsonyabb volt.

A növényvédő szerek ára gyakorlatilag stagnált, 0,1 százalékkal kisebb lett, mint az előző évben.

Az energia és kenőanyagok ára 6,4 százalékkal nőtt, amire főként az üzemanyagárak 9,3 százalékos emelkedése volt hatással.

Az épület- és gépfenntartási költségek 5,2, illetőleg 2,7 százalékkal nőttek, az állatgyógyászati készítmények 1,8 százalékkal drágultak.

A mezőgazdasági beruházásokon belül az épületberuházások ára 5,4 százalékkal emelkedett, míg a gépberuházásoké 0,2 százalékkal csökkent.

Az agrárolló (a mezőgazdasági termelőiár- és ráfordításiár-index hányadosa) értéke 104,1 százalék volt.

Az EP Varsó ellen is megszavazta a 7. cikk szerinti eljárás előkészítését

Az EP plenárisa megszavazta az EU-szerződés 7. cikke szerinti eljárás kezdeményezését Lengyelországgal szemben. Az állásfoglalás utasítja az EP állampolgári jogokért felelős szakbizottságát (LIBE), hogy kezdeményezze az eljárást, és készítsen indoklással ellátott javaslatot, amelynek végső címzettje a tagállamokból álló Tanács, a szerződés 7. (1) cikkének aktiválása érdekében.

Az EP-állásfoglalás lényegében megegyezik a plenáris által idén májusban Magyarország kapcsán elfogadott hasonló határozattal. A nagy többséggel (438 támogató szavazattal, 152 ellenében és 71 tartózkodás mellett) jóváhagyott állásfoglalás tehát még csak az előkészületek megkezdését jelenti abban a folyamatban, amely igazán élessé akkor válik, ha és amikor az Európai Tanács befogadja az indoklással ellátott kezdeményezést és megkezdődik tanácsi oldalon is egy konzultáció a lengyel kormánnyal.

A szerdai szavazást megelőző újabb plenáris lengyel-témájú vita minden korábbinál vitriolosabb, több esetben személyeskedésbe forduló kijelentések, esetenként szóváltások sorát hozta. Az ennek során egymásnak feszülő vélemények többnyire nem voltak újak, a hangnem azonban a 7. cikk kilátásba helyezésével láthatóan tovább élesedett.

A vita érdemi megnyitója ezúttal is Frans Timmermans európai bizottsági első elnökhelyettes volt, aki újból tételesen végig vette a lengyel igazságügyi reformmal szembeni brüsszeli észrevételeket, összességében úgy jellemezve a folyamatban lévő átalakítást, mint az igazságszolgáltatás függetlenségének a kikezdését, veszélyeztetve ezzel jogállamiság egységét Lengyelországban. Márpedig – a holland bizottsági elnökhelyettes szerint – ha valamely EU-tagállamban megbontják a jogállamiság szövetét, az nem csupán az adott országot érinti, hanem az unió egészét is.

Timmermans beszédében megismételte az EP illetékes szakbizottságában múlt héten már jelzett négy európai bizottsági meghívást a lengyel kormány felé az ügy megvitatására, amelyekre szerinte Varsóból mindmáig nem érkezett semmilyen válasz. A meghívás ennek ellenére változatlanul érvényben van – tette hozzá ezúttal is.

A frakciók vezérszónokainak, majd a pártcsoportok különböző képviselőinek ezt követő hozzászólásaiban aztán – lényegében teljesen mellőzve a Bizottság által eredetileg kifogásolt konkrét észrevételeket – meg is indult kölcsönös vádaskodások és véleményezések áradata.

Az alaphangot a legnagyobb frakció nevében elsőként hozzászóló Janusz Lewandowski (néppárt, lengyel, korábbi EU-biztos), és a szavaira nem sokkal később személyes kirohanással is reagáló – szintén lengyel – Ryszar Legutko (konzervatívok) adták meg.

Lewandowski hosszan ecsetelte a Jaroslaw Kaczynski-vezette Jog és Igazságosság Párt és az általa irányított kormány szerinte elkövetett jogsértéseit, mindjárt az elején leszögezve, hogy amikor a párt két éve megszerezte a többséget, „az emberek még nem tudták, hogy olyan politikusokat választanak, akik megszüntetik Lengyelországban az igazságszolgáltatás függetlenségét”.

A konzervatív frakció nevében reagáló Legutko (a pártcsoport társelnöke) közel hét percben szokatlanul vehemensen támadott mindenkit, aki a lengyel kormány politikáját megkérdőjelezi, és külön is kirohant Lewandowski ellen, aki szerinte „mélyebbre süllyedt hozzászólásával”, mint amilyen mélyre úgymond politikus süllyedhet.

Legutko szerint „keresztes hadjárat” folyik Lengyelország ellen, amiben szó sincs „párbeszédről”, hanem „a nyers erő a lényeg, és az, hogy ki rendelkezik vele”. A német sajtó írásait „lengyel ellenes orgiaként”, a lengyel kormány elleni felszólalásokat „gyarmatosító reflexként” jellemezte. Az Európai Bizottság ebben a folyamatban szerinte „nem párbeszédet folytat, hanem ultimátumokat ad, és ha azokat nem hajtják végre, akkor jön a büntetés”. Mindez Legutko szerint „nem Lengyelországnak, hanem az Európai Uniónak árt”, és úgy vélte egyúttal, hogy „Timmermans több kárt okozott az EU-nak, mint Nigel Farage és Marine Le Pen együttvéve”.

E két vélemény aztán különböző hangolásban egy órán visszatért a különböző oldalról megszólalóknál. A lengyel kormányt bírálók – mit Gianni Pittella, a szocialisták és demokraták frakciójának elnöke – elutasították, hogy egy pillanatnyi parlamenti többséget élvező kormány kedve szerint akarjon élni hatalmával („ez nem demokrácia, hanem abszolutizmus” – jegyezte meg erről Sophie In t,Veld, holland liberális képviselő), míg Pittella maga „tömegpusztító fegyvernek” minősítette az igazságszolgáltatás függetlenségének a szerinte fennálló kikezdését.

Az olasz baloldali politikus egyúttal elfogadhatatlannak tartotta, hogy valaki „afféle étteremnek nézze az Európai Uniót, amelyben mindenki kiválogatja a neki tetszőt”. Az EU valójában értékközösség – mutatott rá.

A személyeskedések amúgy itt is megjelentek, a lengyel Jacek Saryusz-Wolski például rögtön Pittella után szót kért, és az olasz politikus szemére olvasta, hogy saját „frakciójának korrupciós ügyei”, vagy „jó barátjának, a máltai kormányfőnek gyanús ügyletei” helyett mindenáron Lengyelországgal akar foglalkozni. Pittella „nevetségesnek” nevezte a kommentárt, és „történelmi tévedésnek” minősített „egy lapra helyezni a máltai és a lengyelországi helyzetet”.

A lengyel kormánypolitikát bírálók körében egyébként különösen nagy visszatetszést keltett, hogy Legutko maga a beszéde elmondása után kivonult az ülésteremből. A közvetlen utána felszólaló Guy Verhofstadt (belga, liberális frakcióvezető) még utána is kiáltott – „Miért távozik? Mondanivalóm van az ön számára”), frakció társa, In t,Veld pedig úgy jellemezte a lépést, hogy „ha valaki nyilatkozik, aztán elmegy, az nem demokrácia, hanem gyávaság”.

A Legutkóval egyetértők – jelentős arányban egyébként maguk is különböző frakciókban ülő lengyel képviselők – mindehhez képest is kérdőjelezték meg újra és újra azt, hogy az Európai Parlament véleményt mondjon „egy szuverén ország, demokratikus úton választott többségi kormányának” a politikájáról. „Lengyelország ezer éve létezik, és még évezredekig létezni fog, amikor ez a Ház már régen a történelem szemétdombján lesz” – jelentette ki Robert Jaroslaw Iwaszkiewicz, lengyel képviselő a Szabad és Közvetlen Demokrácia frakcióból, aki elfogadhatatlannak nevezte, hogy miközben az látszólag rendben van, hogy Spanyolországban tüntetők százait vernek meg a rendőrök, hogy Németországban úgymond cenzúra van, vagy hogy Belgiumban fegyveres katonák masíroznak az utcákon, addig az, hogy Lengyelországban a szabadon választott kormány végrehajtja a választásokon tett ígéreteit, már támadások özönét váltja ki.

EU-szkeptikus honfitársa, a Le Pen-féle Nemzetek és Szabadság Európája pártcsoportban ülő Michal Marusik pár perccel később arról beszélt, hogy régen Moszkva akart diktálni mindenben, ma ugyanezt Brüsszelből és Strasbourgból akarják megtenni, de éppen ezért is fog szerint „összeomlani ez az Európai Szocialista Köztársaság”.

Az ő szavaira amúgy az ülést levezető elnök is reagált, és emlékeztetett, hogy szemben a Szovjetunióval „az EU-ba senkit nem kényszerítettek tagságra”. A soros elnökség részéről a vitát végig ülő észt európai ügyi miniszter-helyettes, Matti Maasikas pedig zárszavában tért vissza erre a mozzanatra, utalással arra, hogy ő élt még a tényleges szovjet világban, és ez alapján meggyőződéssel vallja, hogy alapvető tévedés Moszkva és Brüsszel között egyenlőségjelet tenni. „Aki ilyet mond, az nem ismeri Moszkván, vagy Brüsszelt” – tette hozzá.

Timmermans a vita végén mondott felszólalásában ahhoz hasonlította a helyzetet, mintha valaki bekapacsolódna egy futballcsapatba, majd egy ponton – saját pozícióját meghatározó többségi támogatásra hivatkozva – más szabályok szerint akarna játszani. „Nem lehet a demokráciát arra használni, hogy megszüntetem vele a jogállamiságot” – summázta a bizottsági álláspontot a holland első elnökhelyettes.

A vita kapcsán közzé tett nyilatkozatában a magyar néppárti (Fidesz-KDNP) delegáció kifejtette: elutasítják, hogy az Európai Parlament demokratikusan megválasztott kormányokat büntessen, ezért a magyar néppárti képviselők nem támogatták a határozatot. „Elfogadhatatlan, hogy számos, a valóságtól elrugaszkodott EP-képviselő abban leli örömét, hogy a szubszidiaritás elvét semmibe véve nemzeti belügyekbe avatkozik. A lengyel kormány egyértelmű bevándorlás-ellenes álláspontot képvisel, Brüsszel pedig bünteti ezért” – hangsúlyozta helyzetértékelésében a magyar néppárti delegáció nyilatkozata.

Elkártyázta a munkahelyét? Jogvita a munkaközi szünet eltöltéséről

A Munka törvénykönyve szerint a munkáltatói szabályzatot, illetve tájékoztatást közöltnek kell tekinteni, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik Ez a szabály jelentősen megkönnyíti a munkáltatók dolgát, ugyanis még egy 10 főt foglalkoztató társaság esetén is terhes lenne minden egyes munkavállaló részére közvetlenül átadni az adott jognyilatkozatot. Helyette elegendő például kifüggeszteni a hirdetőtáblára vagy az intraneten közzétenni.

Lényeges azonban, hogy a munkahelyen kifüggesztett írásbeli tájékoztatásban foglaltakra a munkáltató akkor hivatkozhat utasításként, ha az abban foglaltakat bizonyítottan mindenki megismerhette, az egyértelmű eligazítást adott a követendő magatartásról, a munkáltató pedig következetesen elvárta az előírások betartását, Jelen cikk a Kúria, Mfv. I. 10.266/2016. számú tanulságos döntését ismerteti, melyben szó lesz a munkaközi szünetben– bizonyos feltételek mellett – történő kártyázás lehetőségéről is.

A perbeli eset

A munkavállaló darukormányos munkakörben dolgozott. Munkaviszonyát a munkáltató a 2014. július 17-én kelt azonnali hatályú felmondással szüntette meg. Ennek indokolása szerint a dolgozó 2014. július 9-én délutános műszakban dolgozott, amikor a munkáltató a munkavégzés ellenőrzése során megállapította, hogy egyik munkatársával a vonszolóhelyiségben kártyázott. A munkáltató álláspontja szerint ezzel a munkavállaló a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan megszegte, munkaidőben nem a munkafeladatát látta el, nem végzett munkát.

A munkavállaló bírósághoz fordult, kérve annak kimondását és jogkövetkezményei alkalmazását, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát. Álláspontja szerint lehetett kártyázni, ez szokás volt, tudott arról a területvezető és a műszakvezető is. Adott esetben éppen várni kellett, hogy a középső 2-es darura fel tudjon menni, mivel ennek működése akadályozta volna a többiek munkáját. Nem volt olyan feladat, amit el kellett végezni, a pihenőidejét töltötte, ezt pedig álláspontja szerint akkor veszi ki, amikor a termelést és a munkavégzést nem akadályozza.

A munkáltató a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a munkavállaló abban az esetben sem szórakozhat, kártyázhat a munkahelyen, ha nincs folyamatos munkavégzés. Jelen esetben volt daruzási feladat, csak egy kicsit kellett várnia a dolgozónak. Ezzel szemben a munkavállaló a konkrét munkavégzési helyét önkényesen elhagyta.

Cikk: dr. Hajdu-Dudás Mária, munkajogász

Forrás: MTI, NAV, adozona, bruxinfo

Képek: https://www.hirmagazin.eu