A kerámiagyártás grand seigneurje, Zsolnay Vilmos születésének 175., a pécsi Zsolnay-gyár fennállásának 150. évfordulójára született meg Csenkey Éva-Hárs Éva-Weiler Árpád Zsolnay-albuma a Corvina Kiadó gondozásában.

Zsolnay – A gyűjtők könyve című kötet az 1873-as bécsi világkiállításon elsöprő sikert arató dísztárgyakat, a hazai művészi kerámia remekeit, a család és jó néhány művész munkája nyomán létrejött, gazdag ornamenitikájú edények, historizáló vázák és tálak múlhatatlan szépségét mutatja be pazar illusztrációkkal.

Elsősorban az alkotások sokféleségéről nyújt áttekintést, de képet ad a kevéssé ismert, ritkán kiállított alkotásokról is.

A Zsolnay-kerámia évszázados fogalom itthon és szerte a világon. Titkának eredtek nyomába az album készítői. Hárs Éva a díszműgyártás történetén vezet végig, Csenkey Éva a historizmus, a szecesszió és az art deco stílusához ad történeti bevezetést. Weiler Árpád építész a gyár és a magyar építészet megtermékenyítő viszonyáról értekezik. A kötetet a gyári jegyek és a sorozatok ismertetője zárja, mely a gyűjtőknek is segítség lehet.

Hogyan lett rang és márka a pécsi kerámiából?

A festőművészi ambíciókat tápláló ifjú Zsolnay az atyai óhajt követve lépett kereskedelmi pályára. Különösebb előképzettség nélkül fogott hozzá a kerámiák gyártásához. A technikai érdeklődést, a művészi és kereskedelmi érzéket egyesítő gyáralapító pár év leforgása alatt a szakma európai hírű mesterévé vált.

Agyagkísérletei, híres újítása, az eozinmáz – vagy ahogy Zsolnay írta, evosin – óriási lépés volt a hazai iparművészetben. Zsolnay Vilmos munkáját népes családja segítette: gyermekei, vejei, rokonai sorra tervezték az edényeket, virágtartókat, szobrokat és tálakat. De három nagy hírű szobrász – Stróbl Alajos, Telcs Ede és Kisfaludy Stróbl Zsigmond – is hozzájárult a Zsolnay-formavilág gazdagításához. Róth Miksát, a kiváló mozaik- és üvegfestőt is elvarázsolták az eozin fényei. A XIX-XX. század fordulóján a kor neves építészei, Steindl Imre, Lechner Ödön vagy Árkay Aladár olyan jeles épületeiken alkalmazták az üzem kerámiáit, mint az Országház és az Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet és a fasori református templom, de Zsolnay-épületdíszek ragyognak a szabadkai Leovits-palotán és a kecskeméti városházán is.

Idővel a Zsolnay-manufaktúra díszárui a különböző stílusformákon belül egyedi arculatot kaptak, és ezt az eredetiséget ma is híven őrzik. A forma és a díszítés végtelen gazdagságát a bécsi világkiállítás után gyártott sorozatok példázzák. A Pannónia-, a halhólyag-, az arab, a mignon- és a rokokó sorozat légies dísztárgyai kifogyhatatlan fantáziáról tanúskodnak.

Ma is több széria indul el hódító útjára a pécsi műhelyből. A gyár alkotásainak töredéke múzeumokba került (szomorú hír, hogy a fűtés meghibásodása miatt éppen a napokban zárt be bizonytalan időre a pécsi Zsolnay Múzeum), nagyobbik része azonban családok féltve őrzött tárgyaként és magángyűjteményekben találta meg a helyét.

Forrás: flagmagazin.