Kínában olyan rossz minőségű a víz, hogy csak forralt állapotban lehet fogyasztani. A forralt vizet azonban igyekeznek tealevelekkel ízesebbé tenni. A tea azonban nemcsak finom, hanem élénkít is, de ugyanakkor igen jótékony hatással van az egészségünkre is.

A kínaiak szinte csak zöld teát fogyasztanak, az erősen erjesztett fekete teákat nem kedvelik. Ezt minőségileg gyengébb terméknek tartják, mivel durvább levelekből készül és füllesztik, vagyis bomlási terméke enyhe méreg: például keringési zavarokat okozhat. A zöld tea ezzel szemben nem pusztán élvezeti szer, hanem természetes gyógynövény.

A zöld tea fogyasztó hatású

Zsíroldó hatását már több francia klinikai vizsgálat igazolta. Napi három csésze tea az étkezések után fogyasztva, havi 1-2 kilót tüntet el rólunk. ezzel pedig csökkenthetjük a túlsúlyból fakadó további betegségek kialakulásának esélyét is.

A zöld teát kapszula formájában is beszerezhetjük

Egy kis tablettába zárják a zöld tea A- és E-vitaminját és értékes méregtelenítő rostjait.

A tea koffeintartalma értékesebb, mint a kávéé

A kávé koffeinje a gyomorban szívódik fel, a zöld teáé viszont fokozatosan és a bélben. A tea koffeinje tehát egyenletesen és sokkal hatékonyabban élénkít: serkenti a szellemi teljesítőképességet, a gondolattársításokat, a koncentrálóképességet és elűzi a fáradtságot.

A zöld teával megelőzhető a fogszuvasodás

Távol-keleti felmérések szerint azoknak az iskolás gyerekeknek, akik napi egy csésze cukor nélküli zöld teát isznak, feleannyi odvas foguk van, mint az átlagnak.

A zöld tea külsőleg alkalmazva sebgyúgyító és gyulladás-csökkentő hatású

De még rákmegelőző hatását is bizonyították. A zöld tea ugyanis leköti a szabad gyököket és akadályozza a hibás sejtek szaporodását. Hihetetlen erős antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik!!!

A teakészítés hagyománya

A teát már az ősidőktől fogva gyógynövényként használták és csak később került élvezeti cikként az asztalunkra. A legenda szerint Buddha volt az, aki felfedezte a teát, mikor egy nap a meditációja közben csészéjébe egy tealevél hullott megízesítve így italát. Egy másik történet úgy tartja, hogy Bodhidarma lemetszette szemhéjait, hogy ne aludjon el meditálás közben. A mese szerint ezek a szemhéjak változtak tealevéllé. Szintén terjed az a história is, hogy i e. 2737-ben Sen Nung császár forró vízébe tealevelek hullottak, egy frissítő és finom italt eredményezve.

A teázás története

Az európai irodalomban először egy arab kereskedő beszélt a teáról 879-ben. Úgy írt róla, mint az egyik legnagyobb bevételi forrásról.Marco Polo 1285-ben arról ír, hogy a kínai pénzügyminisztert elbocsátották, mert túl magasra emelte a tea adójának árát. A 14. században a holland kereskedők sok tealevéllel tértek vissza Kínából: szárított fűként emlegetik, amiből keserű ital nyerhető. Gyógyhatását még nem ismerték. 1560 körül a portugálok voltak az elsők, akik megkóstolhatták a japán teát. Ezt követően egyre többen írtak a teáról: elsőként Giovanni Batista Ramusio 1565-ben, L. Almeida 1576-ban, Maffeno 1588-ban és Taxeria 1610-ben. Ebben az évben megérkezik az első teaszállítmány Európába. A hollandok monopóliumot szereznek a teaföldeken.

Kezdetben nem is tudták az európaiak, hogyan kell fogyasztani a teát: volt, hogy a leforrázott tealeveleket ették meg kenyérrel.

1568-tól már a londoni kávéházak kínálatába is bekerült a tea, itt már tudták a helyes teakészítés módját. A leghíresebb teaház az 1706-ban, Thomas Twining által megnyitott Arany Oroszlán volt, ahol fogyasztani és vásárolni is lehetett a teákból. Ők fejlesztették ki egyébként az Earl Grey teakeveréket.
1773-ban a bostoniak tiltakoznak a teára kivetett adó miatt: a bostoni teadélutánon a brit teaszállítmányokat a tengerbe dobálják.
Az 1860-as évektől klipperekkel (gyors vitorlás hajók) szállították a teát. A Great Tea Race nevezetű eseményen fogadásokat is kötöttek, hogy melyik hajó ér be leggyorsabban. A Cutty Sark teaklipper 1922-ig szállította a teát.

A teakészítés kultúránként eltérő folyamatokat hordoz. Az európaiak szokás szerint a leveleket lazán elhelyezik egy teáskannában, majd erre öntik a forró vizet. A teát nem szabad öt percnél tovább áztatni (az áztatást az angolok brewing-nak vagy mashing-nek nevezik), mivel ezután tannin szabadul fel, ami csökkenti a teofillin és a koffein hatását, illetve meg is keseríti a teát. Néhány teát, például a zöld, az Oolong vagy a Darjeeling-et még ennél is kevesebb ideig lehet csak áztatni. Miután a levelek kiáztak egy teaszűrő segítségével távolítsuk el őket. A mai világban leginkább nem a levelekhez jutunk hozzá, hanem csak a filterekhez. Általában ezt forrázzuk le. Mivel már szinte mindenfajta teát lehet filterben kapni, ezért ez a 21. században nagyon népszerű módszer. Az igazi ínyencek viszont, még mindig a hagyományos kannában készített teát kedvelik.

A teakedvelők azt állítják, hogy a teát nem szabad megkeverni (angol: szellőztetés), mivel ettől nem lesz ugyan erősebb a tea, viszont hamarabb szabadulnak fel a tanninok, így szintén nagyobb eséllyel lesz kesernyés a tea. Szintén ez az oka annak, hogy nem szabad teljesen kifacsarni a teafiltert. Ha erősebb teára vágyunk, akkor használjunk több tealevelet. Hogy a tannin-mentes tea megmaradhasson anélkül, hogy azt azonnal csészékbe kellene önteni egy második teáskannát használunk. A főzéshez használt kannához a legjobb a mázatlan agyag- vagy kőedény: általában a Yang-Xi kannákat tartják a legmegfelelőbbnek erre. A felszolgáláshoz használt kanna leggyakrabban porcelán, ami a hőt jobban megtartja.

A fekete teákat 100 fokos vízzel érdemes leforrázni, a zöld teáknak azonban elég 80-85 fokos víz is. Minél jobb minőségűek a tealevelek, annál alacsonyabb hőmérsékletű vízzel kell leforrázni, hogy ne sérüljön az antioxidáns tartalma.

A teát különböző adalékkal ízesíthetjük: népszerű a cukor, a méz, a citromlé, a citromsav, de a bor, a pálinka, a brandy, a rum, a vaj és a tej is egyre inkább megszokott teaízesítő. A legtöbb ínyenc nem használ tejszínt, mivel az túlerősíti a tea aromáját, míg a vaj, és a tej semlegesíti a maradék tannint. Amikor a teát tejjel fogyasztják, az ínyencek mindig a tejhez adják a teát és nem fordítva. Ezzel megelőzik a tej csomósodását, jobb emulziót és kellemesebb ízt nyerünk. A szeszes italokat, csak nagyon kis mennyiségben, közvetlenül a fogyasztás előtt adjuk hozzá, mert elnyomhatják a tea aromáit.

Oolongnak azokat a fajtákat nevezik, ahol az oxidációs folyamatokat a felénél megállították. A fekete tea vagy vörös tea pedig az a fajta, ahol jelentős mértékű az oxidáció.

A fekete teákat származási helyük alapján szokták csoportosítani: Darjeeling, assam, Ceylon stb. A zöld teák ugyanakkor megőrziték hagyományos kínai nevüket: Genmaicha, Houjicha, Pouchong stb.

A teáknak pedig van néhány különleges csoportja is. Ott van például a tömbtea vagy puer (kínaiul öreg föld), ami egy idős teafajta. Nem szedésének évében fogyasztják, hanem jóval később, tehát akár 50 éves is lehet. Ennek megfelelően íze is sokkal erősebb, jellegzetesebb lesz, melyért a teakockákon kialakuló penészréteg felelős. Ezt a teát nagyon hosszú ideig áztatják és különleges gyógyító hatást tulajdonítanak neki.

A csung csa tea féregteát jelent. Ezt nem a tea leveleiből, hanem magjaiból állítják elő. A kínai gyógyítás a forró nyári hőség okozta bajok enyhítésére, valamint az influenza tüneteinek kezelésére használja.

A teákhoz hozzájuthatunk tiszta formában, de keverékekben is. Számos olyan teaféle létezik, melyeket különböző fajtájú vagy eltérő feldolgozású teákból kevernek össze vagy további anyaggal ízesítenek. Az Earl Grey teát fekete teák és egy trópusi citrusféle, a bergamot olaj keverékéből állítják elő. Az indiai chai teákat édes fűszerekkel ízesítik (például gyömbérrel, kardamonmaggal, fahéjjal, borssal, szegfűszeggel, babérlevéllel vagy szerecsendióval). A jázmin tea úgy készül, hogy a tealeveleket jázminvirágokkal borítják oxidáció közben és néha a teában is hagynak néhány jázminszirmot. De más virágokat is fehasználnak ugyanilyen célból (rózsa, gardénia, narancsvirág)

A tea kultúrája

A tea már a 8. századtól kezdve a mindennapi társasági élet része volt Kínában. A vendéglátást mindig egy jó teázás kísérte. Japánban pedig a 15. századra már esztétikummá vált a teázás.

A teafogyasztást legtöbben reggelre időzítik, hogy a nap során felélénkítse őket. Azonban Nagy-Britanniában általában a késő délutáni könnyű étkezés velejárója a tea. Az ötórai teázás szokása a mai napig él a szigetországban. A Devonshire teaceremónia a legfőbb teázási hagyomány, amit nemcsak Angliában, hanem Ausztráliában, Indiában és Új-Zélandon is megtalálhatunk. Ez a ceremónia azonban szinte teljesen ismeretlen az Egyesült Államokban, mivel ott leginkább kávéznak és palacsintáznak az emberek. Amerikában a teát leginkább jéggel és citrommal (ice tea) szokás fogyasztani. De napjainkban a tajvani Boba tejes tea is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ez az ásziai hóbort 2000 körül kezdődött, gyakran buborékos teának is hívják ezt a változatot.

Számtalan teaceremónia ismert más kultúrákban, melyek leghíresebbike a bonyolult, formális és békés japán teaszertartás és az üzleti, tömeges és zajos Yum Cha. Egy híres író, Okakura azt mondja, hogy “A tea számunkra többet jelent, mint az ivásnak – mint olyannak – puszta idealizálása: a tea számunkra valósággal vallás, az életművész vallása.” A teakészítés hagyománya a keleti kultúrákban igen pontos lépések alapján meghatározott és külön hagyománnyal rendelkezik. A ma is életben lévő teaszertartás a 12. század folyamán a kínai zenbuddhizmus megjelenésével együtt fejlődött ki Japánban. Egy Eisai nevű zenbuddhista pap kínai tapasztalatai alapján a teáról fontos alapelveket írt le, miszerint a tea az egészség megőrzésének legfontosabb eszköze. A Japán teaszertartás ezért igazi ceremónia, mely a vendéglátó, a vendégek és a teamester között zajlik. Az esemény helye a teaház, a szukija, melynek mérete 4 és fél tatami (4*90*1,80 cm)

A teaszertartás lépései Rikjú tanítása szerint: (forrás: wikipedia.hu)

Meghívás:

A vendéglátó megbeszélte a teamesterrel, hogy kiket szeretne meghívni. Ez legalább öt, maximum hét fő lehetett.
A vendégek érkezése: A macsijában várakoznak a vendégek, akik fölkészülnek a ceremóniára.

Belépés a teaházba

A szertartás kezdetét a teamester jelzi. Nesztelen léptekkel, mélyen meghajolva mennek be a teázóba. A mély meghajlást a teaház alacsony ajtaja is megköveteli. A vendégek meghajolnak az ikebana előtt, majd csendben körülnéznek a teaházban: megszemlélik a tokonomát, végül adott jelre letelepednek a számukra kijelölt helyre.

Teázás

A tea előtt könnyű süteményt kínálnak a vendégeknek. A teamester először bambuszseprűvel (mat-csa) a csészébe söpri a megfelelő mennyiségű teaport, majd a bambusz merőkanállal forró vizet mer rá. Ezt a seprűvel fölkeveri. Így kap egy tea sűrítményt. Ebből a sűrítményből önt a többi vendég csészéjébe, majd erre még forró vizet öntenek.

Teaívás:

A japánok nem ízesítik semmivel a teájukat. Három lassú kortyot ír elő a szabály, tilos felhörpinteni. Több csésze teát is el lehet fogyasztani egymás után, a mennyiség nincs meghatározva.

Beszélgetés:

Miután már nem isznak több teát, a vendégek csöndes társalgásba merülnek, aminek témája általában a teaház körül forog.

Távozás:

A teaszertartást a teamester által megadott jelre befejezik. A vendégek elbúcsúznak a házigazdától, majd zajtalan léptekkel távoznak.

Forrás: Zöld Tea

Képek: zold-tea.hu, André Helbig, Koumei Matcha, Stefan Kühn, aranyosfodorka.blogspot.com, magyarkonyha.online, bambuszcsipesz.blog