A logika nyilvánvaló: a zöldtető csökkentheti a városi területek hővisszatartását, segíti az épületek hűtését, és ezáltal csökkenti az energiafelhasználást, és még némi szén-dioxidot is kivon a levegőből, ami hozzájárul a növények növekedéséhez. Plusz, jól néz ki.

Ugyanakkor a zöldtető pszichológiai előnyei az irodai dolgozók esetében szintén jelentősek, állítja egy új kutatás. Az Environmental Psychology című folyóiratban megjelent tanulmányban (3), a Melbourni Egyetem pszichológus doktora Kate Lee és egy csoport munkatársa megállapították, hogy a fárasztó, nagy figyelmet igénylő feladatok megszakítása egy 40 másodperces „mikro szünettel” – melynek során valaki egyszerűen ránéz egy zöldtetőről készült számítógépes képre – javította az összpontosítást, valamint a teljesítményt egy következő feladat során.

A kutatás bővíti az egészségügyi előnyökkel foglalkozó tudományos irodalmat – pszichológiai és egyéb téren – a városi környezetben a természet, például parkok és fák látványának közvetlen hatását vizsgálva az emberi pszichére. A területtel foglalkozó vizsgálatok mentén a kutatók azt mérlegelik, hogy lehetséges megállapítani azt az „adag” természetet, amit az embernek meg kell kapnia ahhoz, hogy valóban kihasználható legyen a jelentős egészségügyi előnye.

A természet nézésének egyéb pszichológiai előnyeiről a legutóbbi szakirodalom szintén beszámolt. Az egyik vizsgálatban a kutatási alany, aki megnézett egy 12 perces természetről szóló dokumentumfilmet mielőtt elkezdett egy játékot, ami egy halászati erőforrás irányításáról szólt, egy sokkal fentarthatóbb viselkedést eredményezett. (4)

Az új tanulmány úgy tűnik azt mutatja, hogy a hatása – és az előnye – egy sokkal kisebb és rövidebb idejű természetnek való kitettségnek is jelentős lehet.

A kutatás során 150 diákot kértek arra, hogy végezzenek el egy gondolkodást igénylő feladatot, az úgynevezett Kitartó Figyelem Válaszfeladatot. A feladat során a válaszadók egy sor számot tekintettek meg 1 és 9 között egy számítógép képernyőjén. Minden szám nagyon gyorsan villant fel – egy másodpercen belül – , és a résztvevő alanynak egy adott billntyűt kellett lenyomni a lehető leggyorsabban, kivéve akkor, ha ez a szám a 3-as volt.

Ebben az esetben az alanynak nagyon oda kellett figyelnie, és nem volt szabad reagálnia, amit nehéz megtenni, mivel felépült a szokás, hogy a gombot ismételten és gyorsan kell lenyomni.

Ez így folytatódott nagy számú kísérlet során, aminek a befejezése körülbelül öt percet vett igénybe, így a feladat nehéz és meglehetősen nagy fizikai és pszichológiai igénybevételt jelentett. Nem meglepő, hogy ezt a tesztet tartják az egyik legjobbnak az adott idejű összpontosítás és figyelem megtartási képessége mérésére.

Jelen vizsgálat során a diákoknak a feladatot nem egyszer, hanem kétszer kellett elvégezniük. A két vizsgálat között azonban kaptak egy 40 másodperces „mikro szünetet”. Ezen szünet alatt a számítógépes képernyőn egy városi épület képe jelent meg beton tetővel, vagy fűvel és virágokkal borítva. Ezután elvégezték a következő feladatot.

Azok a diákok, akik a zöldtetős képet látták, nem csak arról számoltak be, hogy mennyire „erősítő” volt számukra, hanem jobban is teljesítették a feladatot. Kevesebb ingadozást mutattak a válaszidő esetében, és kevesebb „kihagyásos” hibát vétettek – a billentyű megérintésének hiánya, amikor a 3-as számot látták.

„A természet sokkal rövidebb idő alatt, és kisebb mennyiségben nyújthat kognitív előnyöket, mint ahogy azt korábban bizonyították,” – a szerzők erre a következtetésre jutottak.

Bárki számára, aki erőfeszítéseket tesz a napi feladatok elvégzése során egy irodaházban, nehéz észrevenni a következményeket. „A modern munka lecsapolja a figyelmet a nap folyamán, így a „zöld mikro szünetek” biztosítása mentális feltöltődést nyújthat, hogy ezzel ellensúlyozzák a csökkenő figyelmet,” – mondta Kate Lee, a tanulmány vezető szerzője.

Sajnos sokak számára az iroda ablakán kitekintve a zöld természetet figyelni szinte lehetetlen, legalábbis egyelőre.

De nem ez az egyetlen lehetőség – Lee úgy véli, hogy az eredmények általánosíthatók a zöldtetőkön túl is. „A természet különböző látványai (parkok és erdők) szintén fokozzák a figyelmet,” – tette hozzá. „Ez alapján feltételezzük, hogy más típusú városi zöldterületek, amelyek a korábban vizsgáltakhoz hasonló növényzeti jellemzőkkel rendelkeznek, szintén növelik a figyelmet.”

Szóval ha nem egy zöldtetős épület mellett dolgozunk, még mindig tehetünk egy rövid sétát odakinn, ha nem is egy parkban, de legalább ott, ahol láthatunk néhány fát.

Forrás: debmedia;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu