Hirmagazin.eu
Főoldal » A táncházak társadalma vagyunk, az alsóbb szinttől a fölsőbbig” – Interjú Sebő Ferenccel (A cikk videókat tartalmaz)
Kultúra

A táncházak társadalma vagyunk, az alsóbb szinttől a fölsőbbig” – Interjú Sebő Ferenccel (A cikk videókat tartalmaz)

Az első budapesti táncházat 1972. május 6-án rendezték meg Budapesten, a Liszt Ferenc Téri Könyvklubban. A Táncház Napját ennek apropóján tartják, 2012 óta minden év májusában.

Sebő Ferenccel, a táncházmozgalom kulcsfigurájával átnéztük, milyen utat járt be a hetvenes évektől napjainkig a táncház, de beszélt arról is, hogy a megváltozott társadalmi gondolkodás milyen új kihívásokat támaszt a táncházmozgalom felé. Sebő szerint a vadkapitalizmus nem a nemzeti problémák megoldása felé sodorja az embereket, hanem a pénz, a jogdíjak felé, ezért csak olyan műsorokat készítenek, amiből le lehet szedni pénzeket.

Ménes Márta – 061.hu

A táncház ma merőben más, mint a hetvenes és a nyolcvanas években. Az akkor 80-100 fős klubból elinduló mozgalom mára intézményesült, professzionalizálódott. Milyen irányba vitte az intézményesülés a mozgalmat, adott-e neki más jelleget? 

Annak idején, mikor rájöttem, hogy ez sokkal több annál, minthogy mi jól szórakozunk, nagyon szorgalmaztam a táncházmozgalom intézményesítését. Úgy gondoltam, szükség van háttérintézményekre, oktatásra. Először táborokat szerveztünk, aztán a Népművelődési Intézetben országos tanfolyamokat indítottunk. A Hagyományok Háza tulajdonképpen ennek lett a háttérintézménye. Akkoriban még lógtunk a levegőben: a Zenetudományi Intézet nem tartott könyvtári szolgáltatást, csak protekcióval tudtunk bemenni, és ezek a gyűjtemények nem is voltak alkalmasak arra, hogy anyagok után kutassunk. Kellett egy olyan hely, ahova be lehet menni, és hozzá lehet férni anyagokhoz. Már a hetvenes években is úgy gondoltam, hogy a tánc és a zene ugyanúgy a kommunikáció része, mint a beszéd. Ez utóbbit remekül sikerült intézményesíteni a 19. század végén, ugyanerre van szükség a zenével is. Persze, az intézményesítés kapcsán mindig felmerülnek problémás kérdések, például, hogy valóban azok az emberek kerülnek-e pozícióba, akik szívvel-lélekkel dolgoznak. De ez mindenhol probléma, az egészségügytől a politikáig.

A fiatal Sebő Ferenc Kanadában ifj. Bartók Bélával és Karsai Zsigmonddal (fotó: Somfai László)

Mit gondol, a népi kultúra iránt érdeklődő fiatalok megkaphatják azt az útravalót, amelyet önök a „klasszikus” táncházban megkaptak?
Ez csak rajtuk múlik. Nekünk az volt a szerencsénk, hogy nagy segítségünkre volt Martin György a Zenetudományi Intézet részéről, ezzel a tudomány zárkózott fel mögénk, Kallós Zoltánnal pedig a terepen volt részünk meghatározó élményekben. Ma már egyikük sincs itt nekünk. Tulajdonképpen én ennek a pótlására gondoltam a Hagyományok Házát. Ma egy olyan korszak felé megyünk, ahol ezek a közvetlen élmények már megritkulnak. Muszáj lesz a felvételeket, leírásokat használni, tehát közvetettebb módon viszonyulni a hagyományhoz. De szerintem a mai generáció is gyűjtött magának elég fontos élményt ahhoz, hogy sikeresen vegye az akadályokat.

A rendszerváltás milyen változásokat hozott a táncházmozgalom életében?
Már akkor elindult a lobbizás, így tudtunk életben maradni. De amikor hatalmi átrendeződés van, mindig kezdhetjük elölről az egészet. Új emberek jönnek, rossz szemmel néznek elődeikre, s ez a folyamat a kormányváltásokkal nem is maradt abba. Mindig újra kellett kezdeni, és tisztázni, hogy mi egyik táborba sem tartozunk. Nem politizálni vagy hatalomra kerülni akarunk, azt gondoljuk, hogy a mi munkánkra a teljes magyar társadalomnak szüksége van.

Mennyire nyitottak ma az emberek a táncházra? Miért van az, hogy fennakadnak például egy ötszáz forintos táncházi belépőn?
Ez nem táncház-probléma, ez egy nagyon nagy társadalmi betegség: nem fizetjük ki egymást. Ez a feudális társadalom tipikus jele. Nem egyszerűen arról van szó, hogy takarékoskodnak az emberek, a tudatukban ott van, hogy „ezért mi nem fizetünk”, „kibulizzuk”, „ez nekünk jár”. A probléma az, hogy az ember nem tudja eldönteni Magyarországon, kik a vállalkozók, kik az állam képviselői, kik a civilek, mindenki össze-vissza van keveredve.

Visszatérve a kérdésre, annak idején a Kassák Klubban mi nagyon kevés pénzt szedtünk, volt, amikor öt forint volt a belépődíj. Nem volt nagy tétel. De valóban, diákok jártak a klubba, akiknek nem volt sok pénzük, és mi sem kaptunk sokat. Hozzá kell tennem, akkoriban nagyon sok dolog ment szívességből. Nagy szükség volt a mi kezdeti civil lelkesedésünkre, és a közönségünkére is.

Sebő Ferenc a Kassák Klubban, ahol a Sebő együttes táncháza működött (forrás: wikimedia.org)

Hogy látja, a mai a táncházas közösség növekszik/stagnál/zsugorodik?
A táncolás univerzális dolog. Sajgó szívvel nézem, hogy a táncházakon kívüli táncolás teljesen megállt. Az ötvenes években minden szórakozóhelyen volt egy táncparkett, teljesen normális volt, hogy az ember odament egy asztalhoz, fölkért egy csinos lányt, táncolt vele, megismerkedett vele. A táncolás egy társadalmi szokás volt, ami sajnos mára megszűnt. Ott tartunk, hogy maga a táncház-revival mozgalom tartja fenn magát a táncolást, nem csak a néptáncot. Ez egy nagyon nagy bajra mutat rá. Ha az FMH körtermét lebontják, akkor ott nem lesz táncház. És ez nem a táncház hibája, ezt nem a táncház okozta, hanem egy telekspekuláció. Ha a Molnár utcát lebontják, ugyanez a helyzet. Ha az Almássy téri Művelődési Házat megszüntetik, akkor megint nincs hely.

Fölszállott a Páva már az ötödik évadnál jár, a népzene viszont még így is rendkívül alulreprezentált a médiában.
Ami most van a tévénél, az egyszerűen botrányos. Ott tartunk, hogy teljesen tudatosan és szándékosan nem hagytak strukturális helyet a népzenére, néptáncra. Nem hogy nem lehet hírt adni dolgokról, még az elkészült műsorokat sem lehet lejátszani. Ott vannak a raktárban a kész anyagok. Tizenöt évig dolgoztam a tévében szerkesztőként, nagyjából ismerem a működését, de a jelenlegi helyzeten nagyon csodálkozom. Ezt a tizenöt évet is a „gyerek osztályon” töltöttem, mert ott lehetett népzenét csinálni.

A televízióban mindig voltak problémák, ott mindig olyan szerkesztők dolgoztak, akik csak a magyar nótát szerették. Az eredeti zene megjelenése, amit mi hoztunk a hetvenes évek elején, riasztott mindenkit. Főleg azokat, akik az ócska feldolgozásaik jogdíjaiból éltek. Ők utálták az eredeti népzenét, mert ezért semmilyen jogdíjat nem lehetett kapni. Most is valami ilyesmi zajlik. A vadkapitalizmus nem a nemzeti problémák megoldása felé sodorja az embereket, hanem a pénz, a jogdíjak felé. Csak olyan műsorokat készítenek, és csak azt teszik be a struktúrába, amiből le lehet szedni pénzeket. Miért vegyünk elő ingyen műsort a raktárból, ha azért nem jön semmi pénz? Ez a hozzáállás.

Mi a helyzet a rádiókkal?
A rádióban jobb a helyzet, a Bartók Rádióban például a hét minden napján van népzene. Nekem is van itt adásom, heti egyszer, pénteken. És most, hogy Eredics Gábor a Dankó Rádióhoz került – ami eredetileg azért jött létre, hogy a népzene ki legyen pipálva, de főleg a magyar nótára gondoltak –, itt is hallható népzene. Ide én is készítek egy reggeli, napi ötperces műsort. Rádiót viszont keveset hallgatnak. Sajnos, olyan világot élünk, hogy ami nincs a képernyőn, az nem is létezik. Ismeretterjesztő műsorok sincsenek már, szépen lassan elfelejtjük azt is, amit eddig tudtunk. Ha annak idején nem lettek volna olyan műsorok a rádióban, mint Sárosi Bálint sorozatai – ahol először hallottunk széki zenét Halmos Bélával –, akkor ma nem beszélgetünk erről valószínűleg.

forrás: MédiaKlikk

Milyen eszközei vannak ma a népzene népszerűsítésének? Miért nem tudnak megjelenni a magyar népzenei produkciók a nemzetközi színtéren?
Én inkább azt látom, hogy a zeneakadémiás növendékeink Kínától Ohio-ig bejárják a világot. Életünkben nem léptünk fel ennyit külföldön, mint ezek a gyerekek. Külföldön sokkal nagyobb az érdeklődés a magyar népzene iránt, mint itthon. Ez persze engem annyira nem nyűgöz le, engem az nyűgözne le, ha Magyarországon lenne nagyobb az ismertség. Ehhez pedig a médiák kellenek. A korszakváltás pozitívuma viszont, hogy a fiatalok sok mindent meg tudnak oldani az interneten keresztül. Egyszer a Pávában egy 6-8 év körüli kisfiú olyan gyönyörűen, akcentus nélkül táncolta a kalotaszegi legényest, hogy a szám eltátottam. Megkérdeztem tőle, hogy hol tanulta ezt, „hát, a youtube-ról”, felelte.

Az új népzenei generáció kalandozik a műfajok között. Ön szerint ez mennyire járható út?
Nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha volna egy járható út, a többi meg nem az, hiszen a kultúrában ez nem így működik. A kultúrában kalandozások tömkelegét éljük át folyamatosan. A népzene története is arról szól, hogy állandóan jöttek hatások, azt bedolgozták, átdolgozták, majd a miénk lett. A régi popzenék is ugyanúgy működtek, mint a maiak. Valamit hallottak, azt fölvették, nem vált be, elhagyták, ha bevált, folytatták. Ez egy folyamatos, kreatív változás az állandó elemek megtartása mellett. Amikor lemásolnak valami olyat, ami a másiknak bevált, azt nem szeretem. Igaz, vannak kivételek: az Illés sem akart semmi mást, csak leutánozni a Beatlest, aztán milyen jó kis zene lett belőle. Úgy gondolom, a tehetség a legfontosabb mérőeszköz, és aki tehetséges, az gyönyörűen tud gazdálkodni a hatásokból és a megtanult nyelvezetből. Ez a nyelvezet már önmagában nagyon változatos. Érdekes, hogy már az iskolában kialakul egyfajta kötődése a növendékeknek egy-egy zenei korszakhoz. Akik a 18. századi, barokkos erdélyi zenét szeretik, azok utálják a dudát, meg a középkori egyszólamúságot. Nem győzöm nekik magyarázni, hogy nem lehet finnyáskodni, mindegyik korszaknak meg kell találni a szépségét, hozzáképzelni a környezetet, s ezáltal megtanulni beszélni ezen a nyelven. Az már önmagában nagy diadal, hogy végigtanulmányozzák a korszakokat és mindenféle stílust megszólaltatnak. Amikor túllép az utánzáson és kreatívan tudja alkalmazni, saját képére formálni a zenét, ki tudja fejezni magát vele, az a végső cél. Az igazi az, amikor már úgy tudnak improvizálni, variálni, önmagukat kifejezni, mint a dzsessz zenészek. Ez nem kisebb és nem kevesebb annál, sőt sokkalta komplexebb és sokkal nagyobb hátterű hagyomány.

Forrás: PestiSrácok.hu

Vezető kép: Horváth Péter Gyula

Videók: YouTube.comTitusz Vagyokkriszti60HUNGARIAN and other TRADITIONS. Köszönjük a megtekinthetőséget! Hirmagazin.eu

Hasonló hírek

Kautzky Armand

info

MEGHÍVÓ:  Az HBO és az ÉCLIPSE FILM szeretettel meghívja

Edit

Magyar filmsiker Olaszországban

info
-------------------------------------------------------------------------------------------------

Maradj otthon, vigyázz magadra, vigyázz az idősekre és a gyermekekre, és tevékenykedj az interneten, olvasd a Hirmagazin.eu Online Médiát!

Köszönjük, hogy a Hirmagazin.eu Online Médiát választottad!

Azon dolgozunk, hogy ami Téged érdekelhet, azt kivétel nélkül el tudd olvasni nálunk!

Bármilyen észrevételed, javaslatod, híred, cikked, képed vagy videód van, azt írd meg, küldd el nekünk ide: [email protected].

Adj meg egy nick-nevet (Téged azonosító, általad kitalált nevet, ha nem szeretnéd a teljes nevedet feltüntetni az anyagaid mellett), vagy add meg a keresztnevedet, vagy a teljes nevedet, a Te anyagaid látogatottságának "gyümölcsét" élvezd Te! Mi azt a nevet tesszük az anyagaid mellé, amit Te az e-mailben kérsz!

Dolgozzunk össze, légy részese a mi sikerünknek, ahogy mi is részesei szeretnénk lenni a Te sikerednek!

Hirmagazin.eu Főszerkesztősége


Figyelem!

A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások, kommentek nem a Hirmagazin.eu Online Média nézeteit tükrözik!

Szerkesztőségeink a hírek publikálásával, megjelenítésével foglalkoznak, a hozzászólásokat, kommenteket nem tudják befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tükrözik.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljetek!

A visszatérő vulgárils, gyűlölködő, uszító kommentelőket tiltjuk oldalunkról!

Célunk az, hogy olyan olvasótábort szolgáljunk ki munkánkkal, akik, egyfelől örömüket lelik az általunk közzétett híranyag olvasásában, másfelől valós tájékoztatást jelent részükre a Hirmagazin olvasása!

Köszönjük a megértéseteket!

Hirmagazin.eu Online Média - főszerkesző
--------------------------------------------