Eljött az Advent, eljött a várakozás ideje. Ez az időszak egyben azt is jelenti, hogy elindult a karácsonyi láz, az ajándékvásárlás. Ajándék a szeretteinknek, barátainknak a hozzánk közelállóknak.
Minden évben elhangzik a médiában, hogy üzlet lett a Karácsony. Ebben nagyon sok igazság van, de el nem ítélhető, mert sokan ebből élnek, ez az időszak a megélhetés forrása.
Amit megtehetünk, hogy mi magunk ne csináljunk üzletet a szeretetünkből.
Ne költekezzünk erőnk feletti adósságokba verve magunkat, mert nem érdemes. Ha csak azért szeretnek bennünket, hogy erőnk felett ajándékozunk, akkor nem szeretnek eléggé, tehát meg sem érdemlik az ajándékot.
Minden évben elhangzik a médiában az is, hogy mennyi depressziós ember lesz karácsony táján, és ilyenkor megnövekszik az öngyilkosságok száma.
Ezen népiképpen nem is lehet csodálkozni, mert aki anyagilag „nincs jól eleresztve” a gyerekeitől távolabb él, a karácsonyi ”üzleti cirkusz” – amely már októberben elkezdődik – előbb utóbb felkelti szerencsétlenség és a magányosság érzését.
Fizikailag sokan egyedül vagyunk, de az egyedüllét nem a magányossággal egyenértékű. Gondolatban nem csak karácsonykor, hanem az év minden napján minden pillanatában gondolhatunk azokra, akik a legfontosabbak számunkra.
Ha már nincsenek közöttünk, akkor gondoljunk azokra meghitt szép pillanatokra, amelyeket valaha együtt töltöttünk. Tekintsünk vissza a jóra, a szépre, hiszen mindenki életében vannak olyan időszakok, amelyekre szívesen gondol vissza.
A magányosság, a szomorúság, a depresszió forrása az önsajnálatból fakad. Ne merüljünk el az önsajnálatban.
Ne szomorkodjunk, ha nem tudunk drága ajándékot venni, ha betegek vagyunk és nem tudunk utána járni. Hiszen tudjuk, tisztában vagyunk vele, hogy a bennünk rejlő szeretet nem az ajándék árához mérhető, nem az ajándék árában van csomagolva. A családunk barátaink iránti szeretet bennünk él egész évben folyamatosan.
Karácsony pont olyan nap, mint az év többi napja azzal a különbséggel, hogy ünnepi formába mutathatjuk meg a bennünk rejlő érzéseket.
Ezek az érzések azonban velünk vannak, az év minden napján, minden órájában ajándékozás nélkül is.
Ne szorongjunk, ne legyen lelkiismeret furdalásunk, ne fájjon a szívünk, ha nem tudunk lapos tévét venni a gyerekünknek, tabletet, okostelefont az unokának.
Aki a helyzetünket ismeri, és ezt várja el tőlünk, az nem is érdemel ajándékot.
Készítsünk házilag apróságokat. Ha személyre szabottan készítjük, akkor arra gondolunk, akinek készül, ez megtölti szívünket melegséggel.
A pénzintézetek reklámokban hitelfelvételre biztatják az ajándékozni vágyókat.
Te tudnál örülni olyan ajándéknak, amelyet a megajándékozó erején felül, esetleg hitelre vásárolt?
Mi a véleményed a drága ajándékokról? Oszd meg velünk kommetben!
Elmer Antalné szerkesztő
