Egyre dur­váb­ban lép­nek fel a fel­nőt­tek, ha nem bír­ják meg­ne­velni a gye­re­ke­ket. A kö­zel­múlt­ban több el­ké­pesztő eset is tör­tént…

Az ország két szegletéből is igen durva esetekre derült fény a napokban: egy pap kulccsal dobott meg egy diákot, egy asszony pedig ráuszította hatalmas kutyáját az utcán bicajozó gyerekre. Egyikük sem bírta elviselni a csínytevéseket, ezért a tettlegességet választották a szó helyett.

Előbb egy pap próbált meg úgy megfegyelmezni egy hangoskodó diákot, hogy kulcscsomót vágott hozzá egy hangoskodó diákjához hittanórán. De nem is azt találta el, akit kellett volna, hanem egy másik, 9 éves fiút, aki kórházba került. A babócsai pap ugyan bocsánatot kért, de a szülők nem tágítottak, és feljelentést tettek.

Gyerekre uszította a kutyát!

Ugyanígy tett az az apuka is, akinek fiára a szomszédasszony ráuszította kaukázusi kutyáját. A hajdúsámsoni nőt az utcán bicikliző és hangoskodó gyerekek zavarták: előbb vitatkozott velük, majd fogta a láncon tartott kutyát és rájuk engedte. Egyikőjüket a kutya el is kapta menekülés közben, megharapta a lábát, és behúzta egy bokorba. A 13 éves fiút kórházba vitték, szerencsére könnyebb sérüléssel úszta meg az esetet. A rendőröknek a nő bevallotta tettét, nyomozás indult ellene.

Természetesen nem maradtak el az internetes kommentek sem, sokan nyilvánítják ki egyet értésüket amiatt, hogy nem lehet bármit megengedi a gyerekeknek, és igenis rájuk kell ijeszteni:

„A kutya nem így van nevelve, különben a gazdája nem engedte volna el, ebben biztos vagyok. Ő is tudta, hogy nem fog bajt okozni a kölyöknek, de talán megtanulja, hogy nem egyedül van a világon, nem ő érte van a világ.”; „Én sem szeretnék ilyen gyerekcsipogást hallgatni, bármennyire is szeretem a gyerekeket. Meggondolandó, hogy egy szemernyi nyugalma se legyen valakinek, aki direkt ezért választott kertes övezetet.”

De talán többen vannak azok, akik felháborodtak az eseten.

„Nehogy már ne bicajozhassanak, mert vannak utálkozó emberek! Ha meg annyira hangosak, velük, vagy a szülőkkel kellene megbeszélni, mert így olyan, mintha közéjük lőne. Minket meg más zavar: például a kutya vonyítása, ugatása, mégsem bántom őket. Pedig szerintem az idegesítőbb.”; „A szemétség teteje, amit egyesek megengednek maguknak! Ha az én gyerekem lett volna, már régen a macskák ennének a beléből az ilyen szemétládának!”

Mindebből úgy látszik, sokan nem képesek semmit sem elviselni, és nem is fogják vissza magukat, rögtön erőszakkal próbálnak rendet tenni.

„A gyerekek nem rosszabbak, mint régen, de azt tényleg tapasztaljuk, hogy egyre kevésbé lehet lekötni a figyelmüket. Még pedagógusoknak is azt szoktuk ajánlani, hogy forduljanak az iskolapszichológusokhoz, mert az indulatkezeléssel foglalkozni kell, nekik is szükségük van szakmai tanácsokra. Néhány évtizede természetes volt, hogy a gyerek fegyelmezése megoldható ütéssel, de ma már ez nem eszköz, aki így nőtt fel, annak meg kell találni az agresszió helyett a kreativitást” – mondta a Ripost-nak Hazag Anikó pszichológus.

Forrás: Ripost