A Szemere-kormány volt Magyarország harmadik kormánya 1849. május 2-án alakult és alig több mint három hónappal később, augusztus 11-én oszlott fel.

A honvédsereg 1849. áprilisi, dicsőséges tavaszi hadjáratának eredményein felbuzdulva Kossuth Lajos, a végrehajtó hatalmat gyakorló Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke a Debrecenbe menekült országgyűlést a debreceni nép nyomása alá helyezte. Április 14-én (a hadjárat még el sem érte a célját, Windischgrätz seregeinek kiverését az országból!) az országgyűlést a debreceni református nagytemplomba „kényszerítette”, ahol a képviselők az egyszerű nép közt elvegyülve tulajdonképpen véleményt sem tudtak nyilvánítani.

A Kossuth Lajos ismertette indítványt, amely a „hitszegő Habsburg-Lothringeni ház” trónfosztásáról szólt, közfelkiáltással fogadták el. Utána, ugyancsak közfelkiáltással, Kossuthot „kormányzó elnökké” választották. Az Országos Honvédelmi Bizottmány megszűnt, helyette alakult meg a második magyar kormány, Szemere Bertalan elnökletével. A kormány hivatalba lépése után megszüntette a statáriumot, visszarendelte a kormánybiztosokat, továbbfejlesztette a jobbágyfelszabadítást. 1849. július 29-én elfogadta a nemzetiségi törvényt, amely szabad nyelvhasználatot engedélyezett a nemzetiségeknek a helyi közigazgatásban és az oktatásban. Célja ezzel a humanitárius indíttatáson túl, a nemzeti kisebbség megnyerése volt.

Szemere Bertalan már a május 2-ai programbeszédével is meglepetést okozott, mégpedig a saját minisztereinek is. Közölte ugyanis, hogy a kormány „forradalmi, respublicai és democratiai irányú”.
A Szemere-kormány zavaros alkotmányos helyzetben, az ország egészét tulajdonképpen soha nem uralva működött. Nemzetközi elismertsége erősen hiányos volt, sőt az idegen intervenciót a léte, illetve a megalakulásához vezető trónfosztás váltotta ki.

A kormány a temesvári vereség után, hivatalosan 1849. augusztus 14-én mondott le. Tagjainak nagyobbik hányada emigrált, Csány Lászlót pedig Haynauék végezték ki, négy nappal Batthyány Lajos után, a mai Parlament épületétől nem messze. Csány Lászlónak csak Zalaegerszegen van szobra, a történelmi Budapesten emléktáblája sincsen.
Bukását az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése okozta, ami után egészen 1867. február 20-ig kellett várni a következő felelős magyar kormány, az Andrássy-kormány megalakulására.

A Szemere-kormány tagjai

– Szemere Bertalan – miniszterelnök és belügyminiszter – Ellenzéki Párt
– Vukovics Sebő – igazságügy-miniszter – Ellenzéki Párt
– Horváth Mihály – vallás- és közoktatásügyi miniszter – pártonkívüli
– Duschek Ferenc – pénzügyminiszter
– Batthyány Kázmér – földmívelés-, ipar-, és kereskedelemügyi miniszter és külügyminiszter – Ellenzéki Párt
– Mészáros Lázár – hadügyminiszter (ideiglenesen)
– Görgey Artúr – hadügyminiszter (1849. május 7. – július 7.)
– Aulich Lajos – hadügyminiszter (1849. július 14. -) – Békepárt
– Csány László – közlekedésügyi miniszter – Ellenzéki Párt