Éppen 20 éve, hogy a délszláv konfliktus idején, 1995. július 11-én szerb katonák vonultak be a boszniai Srebrenicába, ahol néhány nap alatt mintegy nyolcezer muzulmán férfit mészároltak le és 30 ezer nőt és gyermeket deportáltak a városból. Az évforduló újra ráirányítja a figyelmet egyes pszichiátriai ideológiák háborús uszításban és népirtásban betöltött szerepére.

Az 1990-es években lezajlott boszniai és koszovói konfliktus hátterében álló, az etnikai tisztogatásnak teret adó ideológiák nem voltak új keletűek a történelemben. A huszadik század első felében, a náci birodalom hatalomra jutása kapcsán a világ már megismerhette a „fajtisztaság” elméletének pusztító következményeit.

Kevéssé ismert történelmi tény, hogy a későbbi délszláv konfliktusoknak is alapját képező náci fajhigiénés elméletek alapjait elismert német pszichiáterek dolgozták ki. Az e munkában kiemelkedő pszichiáterek, Alfred Ploetz és Ernst Rüdin elismerést is kaptak ez irányú munkájukért, Rüdin 1934-ben elnyerte a náci párt Becsület Aranymedálját, 1943-ban pedig maga Hitler adományozta Rüdinnek „a fajhigiénia úttörője” címet. Rüdin így fogalmazott: „Csak a Führer által váltak valóra 30 éves álmaink, hogy bevezessük a fajhigiéniát a társadalomba.”

A több tízezer emberéletet követelő délszláv konfliktus ugyanezekből a pszichiátriai elméletekből táplálkozott. 1986-ban Jovan Raskovics szerb pszichiáter társszerzőként megírta A Szerb Tudományos Akadémia jelentése című írást, mely a „nagyobb Szerbia” megteremtését követelte és azt hangoztatta, hogy a szerbek pszichológiai felsőbbrendűségüknél fogva a horvát és muzulmán kisebbségek fölé kell, hogy emelkedjenek.

Később a Raskovics által alapított Szerb Demokrata Párt élére tanítványát és barátját, a szintén pszichiáter Radovan Karadzsicsot választották meg, aki a horvátok és bosnyákok ellen folytatott háború fő okozójává, majd annak vezetőjévé vált. A hágai Nemzetközi Törvényszék 1995-ben emelt vádat ellene emberiség elleni bűntettek és népirtás miatt, őt tekintik az 1995. júliusában a kelet-boszniai Srebrenicában történt közel nyolcezer muzulmán polgári személy legyilkolásának értelmi szerzőjének. Szlobodan Milosevics, a későbbi szerb elnök, aki Raskovics halála után továbbra is fenntartotta az etnikai kisebbségek közötti ellentétet, 25 évig volt Karadzsics pszichiátriai páciense.

Raskovics így nyilatkozott: „Felelősnek érzem magam, mert én tettem meg az előkészületeket erre a háborúra, még ha nem is a katonai előkészületeket. Ha nem szítottam volna érzelmileg a szerb népet, semmi nem történt volna.”

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR), a mentális egészségügy nemzetközi megfigyelő szervezete a pszichiátria etnikai tisztogatásokban betöltött szerepéről szóló információkat eljuttatta az ENSZ Emberi Jogi Bizottságához is.