Eldönteni, hogy a spirituális utat követjük könnyű, de nehéz lehet az elkötelezettségünk szerint élni. A baj első jelére könnyen el tudjuk hagyni ezt az utat egy olyan életmód kedvéért, amely nem jelent akkora kihívást, de ha így teszünk, akkor lemaradunk mindazon hihetetlen dolgokról, amit ez az út tartogat számunkra.

Ki fogjuk hagyni a szellemi fejlődés csodáját mely vele jár, és végül rájövünk, hogy rossz irányba fordultunk. Lehet, hogy megpróbáljuk életünk hajóját egy pozitívabb irányba kormányozni, de mi lett volna, ha sokkal tovább megyünk azon az úton, ha nem állunk meg az első helyen.

Szeretnék bemutatni öt dolgot, ami elterelhet bennünket erről az útról, így tudhatjuk, hogy mi vár ránk, és mi az, ami megsebezhet.

Az átlagos lelki keresőnek napjainkban igen szorgalmasnak kell lennie, mert mindenféle zavaró dolog van, amely megállíthatja a haladásunkat, ha hagyjuk. Most mindennél jobb alkalom kínálkozik arra, hogy növeljük elkötelezettségünket, és megtudjuk, milyen messzire mehetünk, de van néhány dolog, melyek itt felsorolásra kerülnek, és amelyek megállíthatnak bennünket, de ezeken kívül lehet bármi más.

Fáradtság, lustaság, önelégültség

Ez a három tulajdonság azáltal állíthatja meg a haladásunkat, hogy megállásra, pihenésre, és az ego vezérelte énünkön való több gondolkodásra ösztönöz az utunk során. Ha engedünk a fáradtságnak, az elveheti az ihletünket, és arra biztat, hogy ne tegyünk többet, mint hogy üljünk a kanapén, mértéktelenül nézzük a kedvenc tévéműsorainkat, és így általában képtelenek leszünk bármit is megtenni.

A lustaság a fáradtsággal jár, mert arra ösztönöz bennünket, hogy hosszú ideig improduktívak legyünk.

Az önelégültség a hab a torta tetején, mely arra bátorít bennünket, hogy ne törődjünk azzal, hogy nem csinálunk semmit. Az önelégültséget ösztönözheti a hosszú ideig tartó hanyag lustaság, és ha fel tudjuk ismerni, és próbáljuk leküzdeni a fáradtságot, amint elkezd hatni ránk, akkor mindhárom tulajdonságot távol tudjuk tartani magunktól, és képesek leszünk folytatni a belső munkát.

Nehézség

Gyakorlatilag minden spirituális forrástól azt halljuk, hogy végtelenek vagyunk, és ha szeretet van a szívünkben, és kitartunk a baj idején, akkor nincs semmi, amit ne tudnánk megtenni. Ez magában foglalja azt, hogy igyekszünk lépést tartani lelki gyakorlatokkal (meditáció, imádság, stb.), de könnyen meggyőzhetjük magunkat, hogy lépést tartani velük túl nehéz.

Ha meggyőzzük magunkat, hogy nem tudunk állandóan lépést tartani, természetesen félre fogjuk tenni őket, és addig nem fogunk foglalkozni velük, amíg újra meg nem találjuk a motivációt, adva nekik egy újabb esélyt. Megismételve: ha nem álltunk volna le első alkalommal, akkor sokal több haladást értünk volna el, mire újra készen állnánk arra, hogy ismét fogalkozzunk velük.

Ez segít megérteni a szeretet és kitartás szerepét a spirituális (és kreatív) úton, és az egyetlen alkalom, amikor kudarcot vallunk, amikor feladjuk. Egyikünk sincs kudarcra ítélve, amíg meg nem engedjük magunknak a bukást, és amikor a spiritualitásról van szó, ez lenne az utolsó dolog, amit szeretnénk. Ha komolyan gondoljuk tudatosságunk felemelését, akkor gyorsan megértjük, hogy mennyire fontos az elhivatottság, és nem leszünk hajlandóak feladni.

Lehet, hogy meg is lepjük magunkat azzal, hogy mennyi mindent vagyunk képesek elérni, ha folyamatosan haladunk, és mielőtt ezt tudnánk, minden nappal egyre magasabbra jutunk, mígnem ez a kisugárzásunk mindenki számára nyilvánvalóvá válik a környezetünkben.

Megfeledkezve a szeretetről

Korábban utaltunk a szeretetre, és sokan tapasztalatból elmondhatják, hogy a róla való megfeledkezés nehezebbé teheti az utat, különösen akkor, ha a kreativitás nagy szerepet játszik benne. Véleményem szerint nem lehet valódi kreativitásunk vagy spiritualitásunk szeretet nélkül, és a szeretet a nehéz időkben könnyebbé teszi a megtartását.

A szeretet ihletet ad számunkra a folytatáshoz, amikor a feszültségek felhalmozódnak, és nem érezzük magunkat felvilágosultnak vagy ihletettnek, de eltávolodva tőle elszakadunk a legnagyobb kreatív, spirituális és inspiráló forrástól. Az út sokkal könnyebb és értékesebb, amikor szeretetből haladunk rajta, nélküle az élet üresnek és sivárnak tűnhet.

Rengeteg spirituális tanító ösztönöz az ürességre, de a szeretet egy egyedülálló ürességet nyújt, ahol az elme üres, de a szív tele van inspirációval, kreativitással és hajlandósággal, hogy megküzdjön a legnagyobb kihívásokkal.

Lesz egy tiszta, nyitott, üres elménk, de összhangba kell kerülnünk a kreatív erővel, amely felelős létünkért, a bolygó létéért, és mindenért, amit létrehozunk. Mindez a szeretetből fakad, és ezt meg fogjuk érteni, amikor elvégeztük a legnehezebb belső munkát, amely hozzáférést enged a magasabb dimenziókhoz, ahol minden világosabb és csodálatosabb.

A domináns kultúra zavaró dolgai

Valószínűleg szükségtelen mondani, hogy a meghatározó kultúra is eltéríthet bennünket az útról.

Képzeld el, hogy péntek este van, és inspirálva érzed magad, hogy meditálj, hogy egy spirituális témájú cikket írj, vagy lelkileg ihletett zenét komponálj. Talán a jobbik feled azt mondja, hogy szeretne eltölteni veled egy kis időt, és a formálódó tervek helyett úgy döntesz, hogy megnéztek egy filmet, vagy egy tévéműsort, amit mindketten szerettek.

Nem azt mondom, hogy a szeretteinkkel töltött idő eltérít az utunkról, de figyeljünk oda, hogyan érezzük magunkat, amikor elmerülünk ezekben a filmekben vagy tévéműsorokban. Attól függően, hogy milyen típusú tartalmakat nézel, érezheted magad rettenetesen, vagy ihlet nélkülinek ahhoz, hogy megtegyél bármit, aminek köze van a spiritualitáshoz.

Valójában ez átfordulhat az ellenkező irányba. Mindazok az elméd körül kavargó hatások, melyek arra ösztönöznek, hogy még több műsort, filmet, stb. nézz meg, újra megnehezíthetik az ihlet megtalálását. Áldozatul eshetsz egyre több torz kulturális befolyásnak, és ahogy nagyon sokan tudják, rengeteg negatív hatás vár ránk odakint.

A televízió és a filmek színültig vannak negatív, brutális és kéjvágyó programozással, és jóval nagyobb hatásuk van a tudatunkra és a tudatalattinkra, mint azt gondolnánk. Ha ez a fajta programozás ragad meg a tudatalattinkban, akkor lehet, hogy egyre többet akar belőle, hogy megfeleljen a létrehozott tudatalatti vágynak.

Lehet, hogy el akarjuk kerülni ezeket a dolgokat teljesen, és ez lehet az oka, amiért olyan sok spirituális kereső és szervezet vonja ki magát a nyugati társadalom befolyása alól. Ennek hatása távol tarthat bennünket az értékes haladástól, így az elkényeztetés helyett megtalálhatjuk az egészségesebb módját annak, hogy több időt töltsünk a szeretteinkkel.

Magány, vagyis azon emberek hiánya, akikkel megoszthatnánk a spiritualitásunkat

Spirituális keresőnek lenni gyakran lehet magányos érzés, mert lehet, hogy mi vagyunk az egyetlenek a környékünkön, akik magukévá teszik a spiritualitást, vagy a különböző fogalmakat, ami vele jár. Ez más lehet a nyugati emberek számára, ahol sok a „tudatos”egyén különböző hiedelmekkel, de sok spirituális kereső egyedül van a tudásával, tudatosságával és az életről való vélekedésével.

Ez elveheti a kedvünket a haladástól, mert egy csomó ember van körülöttünk, akik triviális dolgokról beszélnek egész nap. Soha nem jó érzés egy spirituális kereső számára részt venni egy hétköznapi beszélgetésben, mert ők már elkezdték megérinteni az univerzum titkait, és hamarosan csakis ez érdekli őket.

El tudod képzelni, hogy vannak mindezek a gondolataid és érzéseid a megvilágosodásról, UFO-król, meditációról, stb., melyek mélyen benned égnek, de körülötted mindenki más az adósságról, vagy mindenféle rossz dologról, pártokról akar beszélni körülötted? Ez akár őrjítő is lehet, és ha túl sok nem spirituális befolyásnak tesszük ki magunkat, akkor azok lassan megragadnak a tudatalattinkban. Mielőtt rájönnénk, az elménk ismét azokon a triviális dolgokon fog gondolkodni, amit el akartunk kerülni, és az egyéni szabadsághoz vezető folyamatot kezdhetjük újra.

Következtetés

Ez csupán néhány dolog, amit el kell kerülnünk, ha sikeresek akarunk lenni a tudatosságunk felemelésében, és már többé nem akadályozhtanak bennünket, amikor elértünk egy bizonyos szintre a haladásban. Meg fogjuk tanulni távol tartani magunkat tőlük, de még azok, melyektől nem tudtunk teljes mértékben megszabadulni, sem fognak ránk úgy hatni, mint korábban.

Az út könnyebb lesz, ahogy megtanuljuk elkerülni azokat a dolgokat, melyek hátráltatják a fejlődésünket, és magunkévá tesszük azokat, melyek elősegítik a haladásunkat. Amíg elkötelezettek vagyunk, és a szándékunk valódi, képesek leszünk átjutni azokon az akadályokon, melyek utunkban állnak. Nem fogjuk úgy érezni, hogy el lennénk választva a teremtőnktől, a magasabb tudatosságunktól, vagy bármi mástól, amely felszabadít bennünket, és a szeretet táplálta érintetlen kapcsolatunk lehetővé teszi, hogy kibontakozzunk a világban, és pozitív hatással legyünk másokra.

Forrás:Újvilágtudat