Nap mint nap megpillanthatunk olyan tárgyakat, amelyek első ránézésre (például) emberi arcra emlékeztetnek minket. Mint kiderült, a rhesusmajmok esetében sincsen ez másként, hiszen ezek az állatok hozzánk hasonlóan felismerik az élettelen tárgyakon az „arcvonásokat”.

Az amerikai National Institute of Mental Health (Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézet, NIMH) egy kutatócsoportja megfigyelte, hogy az emberekhez hasonlóan a rhesusmajmok is felismerik a különböző tárgyakon az arcvonásokhoz hasonló jellegzetességeket. A Current Biology nevű lapban publikált tanulmány elkészítéséhez a kutatók olyan kísérleteket végeztek a majmokkal, amelyek során az állatoknak fotókat mutattak, és megfigyelték, hogy hogyan reagálnak azokra a majmok.

Az emberek esetében viszonylag gyakori jelenség az úgynevezett pareidolia, amelynek során a különböző bizonytalan ingereket konkrétnak érezzük, így példáularcot vélünk felfedezni egy kettévágott zöldségen, vagy lényegében bármilyen más tárgyon.

Felmerülhet a kérdés, hogy megfigyelhető-e hasonló „jelenség” az állatok esetében is – és éppen erre a kérdésre igyekeztek választ találni a NIMH kutatói is.

Azért a rhesusmajmokat választották, mert ezek az állatok viszonylag jobban hasonlítanak az emberekre, mint a legtöbb másik állat, ráadásul rendkívül „társasági” lények. Utóbbi azért fontos, mert korábbi kutatások eredményei arra engednek következtetni, hogy ez a tényező erősen összefügg a pareidolia jelenségével.

A kutatócsoport összesen öt majommal dolgozott, amelyeknek képpárokat mutattak meg egy monitoron, és eközben mérték, hogy az állatok mennyi ideig nézik azokat. Ehhez fontos megjegyezni, hogy korábban megfigyelték, hogy a rhesusmajmok, akárcsak az emberek, hosszabb ideig nézik az arcokat, mint más képi elemeket.

A majmoknak olyan, különböző tárgyakat ábrázoló képeket mutattak, amelyekről emberek korábban már megállapították, hogy azok „arcvonásszerű jellegzetességeket” mutatnak. Ezen kívül más, hasonló tárgyak képeit is megmutatták a majmoknak, amelyeken semmiféle arcvonásra emlékeztető motívum nem volt. Összehasonlításképpen pedig rhesusmajmok „arcáról” készült fotókat is láthattak a vizsgált majmok.

A kutatók megfigyelték, hogy a majmok egyértelműen az arcra emlékeztető tárgyakat figyelték hosszabb ideig – sőt, érdekes módon még annál is több időt töltöttek az ilyen fotók tanulmányozásával, mint amennyi ideig a fajtársuk képét nézték.

Mindennek tetejébe az arcra emlékeztető képeken is különösen a szemekre és szájra emlékeztető részeket kezdték figyelni. Ezt a kutatók már úgy figyelhették meg, hogy egy arckövető szoftverrel ellátott kamerát alkalmaztak a majmok figyelmének megállapítására.