Ahány ember, annyi furcsa hétköznapi hóbort, szokás és rituálé, amihez nagyon tud ragaszkodni – ez pedig így van rendjén.

Minden nap 03,00-kor kelek. Az első dolgom az, hogy megfőzök egy kávét, és készítek későbbre 1 nagy kancsó teát, ezzel kezdődik a napom. Lefő a kávém (imádom az illatát, biztosan ti is úgy vagytok vele, mármint azok biztosan, akik kávéznak), kitöltöm, teszek be édesítőszert (hiába ártalmas, … úgy vagyunk vele mindnyájan, akik némi túlsúllyal küzdünk, hogy mégsem cukor),  aztán mikor mi van, csöpp tejet vagy bolti tejszínt töltök a kávémhoz, közben magamhoz veszek egy szál cigit, és kiülök a lakáson kívül, a dohányzásra kijelölt helyre, és akár meleg van, akár vacogó hideg, ott szép nyugodtan elfogyasztom a kávémat, mert ragaszkodom a szokásaimhoz.

Amikor elfelejtek venni főzős kávét, és ez kiamard, hiába minden, nagyon rossz lesz a közérzetem egész nap.

Most nem írom le, mi mindent csinálok aztán..; élem egy teljesen hétköznapi ember teljesen szokványos életét, azonban ha bármi okból kimarad valami, amit szeretek, és amit már megszoktam, jön a lelki disszonancia.

Érdekes, de amikor kirándulni megyek (nem sokszor), vagy horgászni (többször), ott is hatamas jelentősége van a reggeli kávézásnak, és az azt követő teázásnak. (A teázást azért találtam ki, mert milyen az ember? .. Meginna egy vödör kávét, .. régebben majdnem belehaltam a sok kávézásba, így a magam érdekében a 3 adagos kávé elfogasztása után jön egy vödör tea, azt iszom egész délelőttig).

A mindennapjaimat keresztül-kasul átszövő furcsaságokkal nem vagyok egyedül, minden embernek megvannak az apró hóbortjai. Ha az ember napi tevékenységéből valami kimarad, elbizonytalanodik vagy elégedetlen lesz, hiszen a biztonságérzetén esik csorba.

Szertartásainknak persze nemcsak pozitív vetületük lehet, hamar átcsaphatnak kényszerességbe: az érintett képtelen elengedni őket, tulajdon szokása lesz a kényszerzubbonya. Ezt erősítik az olyan könnyen elejtett mantrák is, hogy „a reggeli kávé nélkül nem tudom elkezdni a napot”.

A kényszerességtől eltekintve szakértők szerint rengeteg olyan élethelyzet van, amikor nem árt tudatosan törekedni a szertartások kialakítására.

Tipikusan ilyen az öregség kezdte vagy olyan időszakok, ahol megváltozik a napi tevékenységünk. Ezek mind olyan állapotok, amikor az ember korábbi szent forgatókönyvei eltűnnek, helyettük pedig újakat kell találni ahhoz, hogy a belső káoszt elkerülhessük.

Forrás: Hirmagazin.eu (bg)