Régóta tartja magát a mondás, hogy amíg a nő idővel öregszik, addig a férfi érik. A nőt az idő ráncokkal látja el, a férfi meg komolyodik. A legtöbb nő mindent megtesz, hogy megőrizze fiatalos külsejét, egy bizonyos kor után nincs is a nagyobb elismerés, mint a „Mucikám, egy tízest simán letagadhatsz”.

Még ha nem is biztos, hogy ez mindig igaz, alapvetően az idő és a nők közötti harc állandónak tűnik.

A nőnek folyamatosan ketyeg valamilyen óra.

Hol a biológiai, hol meg társadalami elvárásoké, melyeket valamiért megrögzötten években, hónapokban, napokban mérünk. Mennyi az az idő, ami után kell egy randi után jelentkezni, egy lánynak megkérni a kezét, házasodni, mert ha nem, akkor ugye abból nem lesz semmi. Mennyi az az életkor, amikor már, még vagy legkésőbb ildomos lenne szülni.

Gondolatkörök

Mégis a nő legnagyobb ellensége sokszor nem a biológiai és a társadalmi normák ketyegő szerkezete. Sokkal inkább az idő, amit fölösleges gondolkodással töltenek, leginkább a kiszemelt pasi tetteit, nem létező észjárását és szándékait illetően. Mit, hogyan, miért? Nem jó, túl kézenfekvő a kiagyalt megoldás. Újratervezés. Elölről.

Kérem, forduljon vissza – mondja valami belső hang, de ki figyel rá, amikor száguldanak a jobbnál-jobb gondolatok. Mindent figyelembe véve, kivéve az embert magát, abban a helyzetben, amiben éppen van, akinek meg kellene fejteni a bizonytalanságait, félelmeit, korlátait, hogy jó legyen mind a kettőnknek. Persze néha sajnos nem tud mást dobni a gép csak azt, hogy „sajnálom, rossz választás, egyszerűen egy suttyó a kiszemelt bitang”. De ha ide jut a megoldó képlet, azonnal bekapcsol az újratervezés program, mert az egyszerű válaszok sokszor nem tűnnek kellően jónak és elfogadhatónak.

Hiszen amúgy is az kontroll nélküli érzelmek rángatják a vezérlőt, melyhez szintén semmi köze szerencsétlen emberünknek, úgyis azt hozza ki belőle a nő, amit akar. Az eredmény: dráma, állóháború, káosz. Pedig a nő csak a férfit akarja, a férfi meg nulla bonyodalmat. Így aztán vak vezet világtalant, két bizonytalan próbál tangót járni egy jó kis randi helyett.

Szerencsétlenkedés helyett, akkor már legyen inkább átmeneti nyugalmat adó lapítás

– gondolja a férfi. Ismerkedés helyett szex, mert ott nem kell bizonytalankodni, mindenki mehet, amerre lát, aztán a többi meg majd alakul. Vagy nem. Mert a férfi már az első csajozós hetei alatt a középső csoportban megtanulja, hogy a bizonytalansága eredménye dráma vagy kemény lecke. Tigriskönny vagy váratlan ütés a lapáttal. Épeszű ember, aki kapott már semmiért hirtelen, nem hibáztatja a férfit. Ráadásul közismert tény, hogy a legtöbb lapáttal indító hiszti lecseng, csak ki kell fedezékben várni, amíg elvonul a vihar…..

Belső hangok

Eközben a nőt meg úgy nevelik, hogy „egy férfi tudja mit akar” – leginkább a nőt, de azonnal -, és legyen nagyon határozott, így aztán a nőnek ennek megfelelően vannak is elvárásai. Ha mégsem ilyen az ember, akkor majd behisztizik a nő, és vészhelyzetben – vagy ha úgy ítéli meg, hogy nincs más megoldás -, jöhet a szoknya alól az a bizonyos lapát. Durr!

Persze idáig eljutni rengeteg feleslegesen gondolkodásra felhasznált idő, belső bizonytalanság szükséges. A lapát ilyen helyzetben ritkán kerül a férfi miatt elő… Sokkal inkább a nő belső vesszőfutását hivatott valamilyen külső és átvitt formában megregulázni. Amíg a nő arra használja az idejét, hogy agyal, hosszas és fölösleges leveleket ír, magyaráz, kérdez, elemez, szétszed, összerak, bonyolít, a férfi erről alig vesz tudomást. Sörözik a haverjaival és nem agyal. Kicsit sem. Ezért általában csak a végén figyel fel a helyzetre, mint az a szamár a hegyen, aki amúgy lapított volna, amíg el nem áll az eső, ki nem derül az ég, hogy odasétálhasson szeretettel a nőstényéhez, amikor eljön annak az ideje.

De mivel közben akkorát kapott oldalról a lapáttal, sokszor még azt is elfelejti merre is akart indulni eredetileg. Csökönyös lesz és nem mozdul. Tudja, hogy esetleg ostoba, szerencsétlen vagy gyáva volt, mert legalább odakacsinthatott volna a párjára, de mentségére szolgáljon, hogy a viharban még abban sem volt biztos merre is kellene néznie.

Tanulság

Így aztán mondhatjuk, hogy a lapítás a bizonytalanság kedvenc eledele. A bizonytalanság pedig az idő legjobb barátja. Mind a kettő a nő ellensége. Ketyegő bomba, a dráma melegháza. Az egészséges gondolkodás akkor vált át vad keringőbe, amikor a bizonytalanság húzza a zenét és az idő adja a lehetőséget. Ezért nem szabadna, hogy a nők agyon gondolják a semmit és belső bizonytalanságból lesből lerohanják az áldozatot!

Gondold végig, mennyire nem érdemes!

Hiszen a képlet egyszerű: jó neki veled, úgyis marad vagy esetleg visszajön.

Ha nem, nincs olyan agyalás, ami ott tarthatja. Ne rohanjatok, ne siettessétek a másikat vagy a helyzetet, mert belül vagy kívül nagy a nyomás, vagy hangosan ketyeg valamilyen óra a füledben! Azt senki más sem hallja csak te, hiszen a tiéd. A cél ne a dráma legyen, hanem a másik ember szeretetteljes megértése. Akkor is, ha nem tetszik neked a helyzet.

Barokk körmondatok helyett, mellyel az a cél, hogy megszégyeníts, esetleg lelkifurdalást okozz, de mindenképpen figyelmet csiholj ki a másikból nem neked dolgozik, hanem ellened. Sokkal jobb, ha csak azt mondod: hiányzol, fájt, bántott, elrontottuk, elrontottad, elrontottam, gyere, beszéljünk. Tőmondatokban. Egyértelmű kérésekkel, utalásokkal. Néha belefér egy „ne haragudj” a fölösleges hiszti vagy lapítás miatt, és ha van ilyen, azt nem árt a másiknak meghallani….

Ha egy férfi szeretne jobban megismerni téged, ha érzi, hogy fontos lehetsz talán egy napon neki, hálás lesz ezért. Ha nem így van, akkor legalább tudod, hogy az idő, amit a hisztire fordítotanál, soha sem térült volna meg. Lassíts le, kommunikálj egyenesen, engedd (néha el) a dolgokat, hogy folyatosan áramoljon, alakuljon az élet! Teljesen mindegy, milyen idő meg bizonytalanság dolgozik ellened. Néha sokkal nehezebb ezt megtenni, mint előkapni a lapátod. Ilyenkor mindig gondolkozz kicsit agyalás helyett! Hidd el, sokkal többre jutsz majd!

forrás: szeretlekmagyarország