Az elmúlt évtizedek kutatásai egybehangzóan azt bizonyí­tották, hogy a társadalmi hierarchia alsóbb lépcsőin elhe­lyezkedő családokban a válás gyakoribb, mint a felsőbb rétegekhez tartozókban. A legújabb vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a legfontosabb tényező a válás előidézé­sében a családi jövedelem, amely nagyobb hatással van, mint akár a házastársak iskolai végzettsége, akár foglalko­zása.

Abban, hogy a házastársi konfliktusok a krízisig jutnak, sokszor döntő szerepet játszik az a tény, hogy a család jövedelme kevés és feltételezhetően gyakran ahhoz sem elegendő, hogy a család alapvető szükségleteit olyan szinten ki tudja elégíteni, ami a többségnél tapasztalható. A nélkülözés, a nyomor nehezen viselhető el, és a keserves állapot okát a házastársak gyakran egymásban keresik. A konfliktus végső oka rendszerint a házastársi viszonyon kívül van, a makro-társadalmi adottságokkal függ össze, de a nekikeseredett asszony gyakran partnerét személy sze­rint teszi felelőssé alacsony keresetéért, lustasággal, tehe­tetlenséggel vádolja, a nyomorúságos körülmények között élő férj pedig feleségét hibáztatja, hogy nem tud jól gaz­dálkodni.

A keresetek nagysága felett akkor is keletkezhet összeüt­közés, ha ez objektív megítélés szerint megfelelő: különbség lehet a házastársak között abban, hogy mit tartanak a maguk, még inkább a család számára elegendőnek. Ennek eldöntése a fogyasztási igényektől függ, amelyek szintén társadalmilag meghatározottak. Az igények egy része már gyermekkorban kialakul, és tükrözi a szülői család társadalmi-gazdasági helyzetét, ezzel összefüggő szokásait. Jómódban felnőtt fiatalok sokszor nekik kijárónak tekintik a magas életszínvonalat, és ha ettől házasságuk következtében elesnek, ha erről vagy arról le kell mondaniuk, akkor ezt házastársuk szemére hányják. Az is előfordulhat, hogy a szülői családban tapasztaltak ép­pen annak ellenkezőjére ösztönzik a felnövekvő gyerme­ket, például a nélkülözések, a szűkösség a nagy jövedelem megszerzését teszi elsődleges céllá. Az igények a későbbi­ekben, felnőttkorban alakulnak, módosulnak, és a válto­zás irányában nagy szerepe van az ismeretséghez, az ún. referenciacsoporthoz tartozó családok, személyek fogyasz­tásának.

Ki ne hallotta volna már azt az érvelést, hogy új kabátot, bútort, autót kell venni, mert a „Kovácséknak” is van már; a gyereknek szalámis kenyeret, narancsot, banánt kell vinni tízóraiként az iskolába, mert a többi gyerek is azt visz? De nemcsak a fitogtató, hanem a nor­mális szintű fogyasztásra is nagy hatásuk van a környezet­ben látottaknak, tapasztaltnak. Az új minták terjedésében legnagyobb a személyes kapcsolatok során hallottak, lá­tottak befolyása. A referenciacsoport azonban nemcsak fogyasztási szokásain keresztül hat ki az egyén jövedelmi igényeire, hanem közvetlenül is: a kereset nagysága önálló értékké válhat, a sikeresség mértéke lesz. Az ismeretséghez tartozók keresetétől való lemaradás így az eredménytelen­ség a kudarc jele. A házastársak társadalmi háttere, szülői családból ho­zott élményvilága sohasem teljesen azonos, és így a szá­mukra elegendő ítélt jövedelem különbözhet.

Forrás: Hotdog