Az új-zélandi szorost gleccserek vájták ki, alig 20 ezer évvel ezelőtt, de ma már igen változatos élővilággal dicsekedhet. A lassan keveredő édes és sós víz különleges élőhelyet alakított ki itt, amely részben tó, de részben tenger!
Bár Új-Zélandot az 1770-es években James Cook kapitány felfedezte, nem vette észre aMilford Sound keskeny, rejtett bejáratát, így nem gyönyörködhetett káprázatos, festői szépségében. Hosszú elszigeteltségének hála, ma a világ nyolcadik csodájaként is emlegetett ősi táj – eredetileg Kipling nevezte így – még mindig a bolygó egyik legérintetlenebb része, olyan szűz föld, ahová nem épültek települések, és csupán egy-egy túra erejéig merészkedhetnek ide utazók.
Mivel a természeti csodaérintetlenségének megőrzésére különösen ügyelnek, leginkább hajóval szokás a fjordterületére merészkedni, esetleg géppel szállnak fölé.Amikor Rudyard Kipling angol író a Milford-szoros magasra szökő szikláit, kristálytiszta sötétkék vizét és a sűrű erdökkel borítottpartokat megpillantotta, azt mondta „ez a világ nyolcadik csodája”. Ez a különleges vidék Földünk legcsapadékosabb helye, az évi csapadék mennyiség 6150 mm.
A sok csapadék felduzzasztja a forrásokat s folyókat, a bő vízesések néhol a 300 méteres vagy még annál is nagyobb magasságot is elérik. A szoros bejáratát a fenséges Mitre-csúcs őrzi, amely 1695 méterrel magasodik a víz szintje fölé. A szorost övező hegyek legmagasabbika a Mitre- csúcs gyakran burkolózik felhő és párapaplanba. A hegyek oldalán lezúduló nagy mennyiségű esővíz adja a Milford-szoros felszíni édesvízrétegének állandó utánpótlását, és biztosítja a különleges vízi élőhely fennmaradását.
A Milford-szorost nevezik még az Égre törő szirtek vidékének is. A szorosban a hajók eltörpülnek a világ legmagasabb sziklái mellett, amelyek 1584 méterrel emelkednek a víz fölé és 400 méter mélységig nyúlnak a víz alá. Az Új-Zéland Dél-szigetén, Dunedintől 260 km-re északnyugatra, fekvő szoros sok tekintetben olyan, mint egy fjord. 20 k hosszú, meredek falú, szűk öböl, amely a szájánál sekélyesebb, a fejénél pedig mélyebb. Az utolsó jégkorszak idején egy gleccser hozta létre, amely a tenger felé tartó útja során mély árkot vájt a kőzetbe. Amikor a jég mintegy 10 ezer évvel ezelőtt visszahúzódott, a gleccser völgyébe benyomult a Tasman-tenger.
Az édes víz nagy mértében befolyásolja a Milford-szoros tengeri élővilágát, ami nem kis fejfájást okozott az első alámerülő búvároknak. Nem találták azokat a moszatokat és kagylófajtákat, amelyek pedig az új-zélandi partvidék árapály- övezetében mindenütt előfordulnak.
Nevét egy angol kapitányról, Milford Havenről nevezték el, azonban a maorik másként Pio-pio-tahi néven ismerik, ami magányos rigót jelent.
„Az ősi monda szerint a rigó állandó társa volt a legendás maori népi hősnek, Mauinak, aki a halhatatlanságot próbálta megszerezni az emberiség számára, ezért szerelmeskedett a halál istennőjével, miközben az aludt. De másnap reggel az istennő felébredt a rigó dalára, és éktelen haragjában két combjával halálra szorította Mauit. A megtört szívű madár pedig a Milford-szorosba repült, hogy magányban és bűnbánatban élje le életét.”
Egy biztos, aki egyszer ide látogat, páratlan élményben lehet része. A természet eme csodás műve elkápráztató, magával ragad és talán többé nem is enged. Nagyon sok utazó, aki a Milford-szorost tűzte ki úticélul le is telepedett itt, és nem akart többé ettől a tündéri tájtól szabadulni.
Képek: femcafe.hu, erdekesvilag.hu
Forrás: delina
