A középkor főleg a nemesek hatalmának a növekedéséről vált híressé, de a történelemnek ebben a rettenetes időszakában olyan borzasztó kínzási módszereket alkalmaztak, amelyek azt bizonyítják, hogy az ember nagyon kegyetlen tud lenni, ha hatalomra jut. Az ősi kínzási módszerek annyira brutálisak voltak, hogy a legtöbb esetben az áldozat halálához vezettek. Azok, akik kitalálták ezeket az eszközöket, nagy fantáziával rendelkeztek, de szerintünk nem szerették volna, ha rajtuk próbálták volna ki őket.

Íme néhány szőrnyű kínzóeszköz, amivel rengeteg embernek okoztak fájdalmat.

1. Kettéfűrészelés

Ennek is van többféle változata, lehet keresztben, derékban, mellkasnál, de a legkegyetlenebb mód a következő volt:

A halálra ítéltet fejjel lefelé fellógatták, széttárt lábakkal, majd elkezdték hosszában fűrészelni. Persze nem valami gyors láncfűrésszel, ami másodpercek alatt végez vele, hiszen akkor még nem volt ilyen eszköz. Kételkedem benne, hogy használták volna, ha lett volna. Elvégre a sima egyszerű lefejezést évezredek óta alkalmazták, mégsem tették a különféle kegyetlen és brutális kivégzési módok helyett, az nem volt elég véres, nem szenvedett eleget az illető. De itt! Mivel a vér (ami nem távozott a vágás nyomán) a fejébe tolult, zavarba ejtően sokáig eszméleténél maradt a szerencsétlen: általában csak akkor szenderült jobblétre, amikor a fűrész már a mellkasánál járt.

2. Éheztetett patkánnyal való megöletés

Talán az egyik legkegyetlenebb, ha éheztetett patkányt tettek az áldozat hasfalához rögzített ketrecbe, amíg az állat kirágta magát onnan, átrágva a beleket. Állítólag olyan módszert is alkalmaztak, hogy egeret raktak valamilyen módon a halálraítélt végbeléhez, és tűzzel riogatták, amely nem látva más kiutat, a végbélen keresztül rágta át magát a beleken.

3. Nyelvcsonkító olló

A nyelvcsonkítás tartós hallgatást ígérő gyakorlata az inkvizíciós tortúrák egyik legbeváltabb eleme volt, csakhogy nem kizárólag eretnekeken alkalmazták. Eredete múltba vész. A középkor folyamán már előszeretettel nyirbáltak emberi nyelvet Európa-szerte. Bizonyos kultúrákban ez az eljárás egészen a huszadik századig fennmaradt. Említsük itt meg a maffiát, annak berkeiben napjainkig használatos a módszer, elhallgattatóként. Rettegett Iván is buzgón alkalmazta. Említést kell tenni Amerikában a navajo indiánokról, akik a nyelvtépést nem annyira kínzási, más célokból alkalmazták: a szervből, amely a harcos bátorságát és rátermettségét bizonyította.

4. Virágzó körte, a kín körtéje

A szájba és végbélbe helyezhető körtét azonos méretben, a vaginális változatot pedig valamivel nagyobb méretben használták. A körte tulajdonképpen egy gömbszeletekből álló szerkezet volt, amit egy csavar segítségével a gömbszeletek maximális nyílási fokáig tágítottak. A körtét belehelyezték a testnyílásba, majd az említett módszerrel kinyitották. Nem egyszer halálos volt az ilyen kínzás, a gömbszeletek végén lévő hegyes villásfogak a teljes kinyíláskor behatoltak a torokba, a belsőségekbe, vagy a méhbr. Az orális körtét gyakorta rótták ki eretneknek minősített prédikátorokra, a többi variációt viszont inkább nem egyházi embereken használták, olyanokon, akiket ortodoxnak kevésbé minősíthető szexuális hajlamosságok gyakorlásán értek.
A homoszexualitáson rajtakapott, vagy azzal megvádolt férfiakat a végbélkörtével kezelték, a vaginálissal pedig azokat a nőket, akikről bizonyosságot nyert, hogy a sátánnal, vagy az ördögi lényekkel közösültek.

5. Korbácsolás

Különböző korbácsokat, állati bőrből készült fenyítő eszközöket az idők kezdete óta ismerünk. Ezen célszerszámok evolúciójának volt vélhetően egyik csúcsterméke az angolszász világban folklorisztikusan jól ismert kilencágú macska. Gyakorlatilag egy, kilenc hosszú kötél vagy bőrfonatból készült ostor, mellyel a delikvens testére, elsősorban a hátára mértek csapásokat. Hatékonyságát nagyban növelte, ha szögecseket illesztettek bele, melyek természetesen sokkal jobban tépték a húst. Azért Nagy Britannia szerte ismert, mert az angol haditengerészetnél terjedt el használata. Általában fegyelmező, elrettentő eszköznek használták, általában nem a célszemély kivégzése volt a cél. Látványos és fájdalmas mivoltából kifolyólag viszont tökéletes eszköz volt a feltétel nélküli fegyelem fenntartására, ami egy hadihajónál elengedhetetlen követelmény volt.

6. Vízkúra, halálra itatás

A legegyszerűbb variáció a közönséges fullasztás volt. Az áldozat fejét, a vezető hóhér vezényszavára, a hóhérinasok vízzel telt dézsába nyomták, majd meghatározott ideig víz alatt tartották. Ugyanennek az eljárásnak fejlettebb változata a két egyszerű eszközzel, a kötél és a csiga alkalmazásával kivitelezett módszer. Ilyenkor a lábánál fogva felkötözött, fejjel lefelé lógatott elítéltet a csiga segítségével mártogatták a vízbe. Ez távol-keleti eredetű volt és valószínűleg a kor utazóinak jóvoltából kerülhetett be az inkvizíció kínkultúrájába.
Volt, amikor a vádlottnak nem a tüdejébe, hanem a gyomrába juttattak irdatlan mennyiségű folyadékot, akár 10-15 litert. A hatalmas mennyiségű folyadék szétfeszítette a gyomrot és felpuffasztotta a hasat, ezáltal okozott pokoli kínokat.

7. Bambuszos kínzás egyenesen Japánból

A bambusz az egyik leggyorsabban növekvő növény a földön. Állítólag a japánok alkalmazták a hadifoglyokon a bambuszos kínzást a második világháború idején. Csak le kellett vágni a bambusz tetejét, amely így éles lándzsává változott. Ilyen bambuszágyra helyezték az áldozatot, és mivel a növény gyors növekedésnek indult, így lassan belenőtt az áldozat bőrébe, ezzel okozva borzalmas halált neki.

8. Júdás széke

Egy hegyes, piramis alakú ülésre helyezték az áldozatot, a piramis teteje az ánuszba vagy a hüvelybe mutatott, amelyre lassan ráengedték a rabot, aki a saját súlyával nehezedett a piramis csúcsára. Ez a fajta kínzás néha órákig, de volt, hogy akár napokig is eltartott. Az gyakorlatilag a hóhéron múlt, hogy az áldozat a kínzás következtében ott helyben szétszakadt vagy meghalt-e, vagy már az otthonában, a fertőzések következtében veszítette életét.

9. Kínpad

A legismertebb kínzóeszközök egyike. Kegyetlen, precíz és sajnos nagyon hatásos. Igazából itt gondban voltam, hogy melyike tegyem előre… ezt, vagy a következő, negyedik helyezettet? Végül a kínpadra esett a választás. A kínpad nem más, mint egy széles, hosszú deszka, amire az áldozatot hanyatt fekve kikötözték. A felső végtagjait tartó kötelek viszont egy tengelyre tekerhetők fel. Megesett az is, hogy az alsó végtagoknál is forgatható cucc volt. A szerkezet forgatása közben a test kifeszül, majd nyúlni kezd. Viszont ez a testnek nem egészséges állapot, először a szalagok nyúlnak meg, majd elszakadnak. Az izületek kificamodnak és ha mindezek után is folytatják a nyújtást, akkor az izmok, erek, idegek is elpattannak, végül a végtagok is leszakadhatnak a testről. Általában a karok szakadtak le először, az áldozat meg rövid idő alatt elvérzett. A középkorban információk és vallomások kicsikarására használták.

10. Hazugok padja

Nem csak a katolikus egyház történetében vannak szégyenteljes kínzóeszközök (mint a kötélkínzásnál is olvashattuk). A protestantizmus egyik eszköze a “hazugok padja”, mellyel az erkölcsös kereszténységet igyekeztek kissé furcsa módon megóvni Angliában. A szerkezet a következőképp fest: Egy hosszú, ötszögletű keményfa tengelyt képzeljünk el vízszintesen felszerelve egy állványzatra. Ez a “pad” forgatható. Az áldozatot erre ültetik fel, a kezeit egy állványzatnál kikötözik, a lábaira súlyokat helyeznek. Ezután forgatni kezdik (nagy sebességgel) a padot, ami komoly sérülést okoz a célszemély belső combján, illetve az ágyékán. Ha karjaival felhúzná magát, hogy ne verje szét a tökeit lágyékát a padon, akkor a szerkezet tetején lévő pengék sértik fel, melyekre ekkor felhúzza magát az áldozat. Nevéből fakadóan hazugságon ért embereket ítéltek erre a szerkezetre, mivel akkoriban a hazugságot a legsúlyosabb bűnök egyikének tartották.

11. Melltépő

A XVI. századi Bajorországban nem volt tanácsos félrelépni. Ha a megcsalt fél nem tudta megbocsájtani hitvesének a házasságtörést, akkor szakemberhez fordulva jogában állt kérvényezni a fenti eszköz bevetését. A melltépő működési elve rém egyszerű, de annál embertelenebb. A csalfa nő melleit befogták az izzó vaskampók közé szorosan, majd szó szerint letépték a melleit. Ha a szerencsétlen asszony nem vérzett el vagy halt bele a fertőzésbe, akkor is egy életre meg lett bélyegezve és nyomorítva.
De tudjuk még fokozni az ocsmányságát ennek a kegyetlenkedésnek. A fenti kínzást gyakorta okítási célból a nők gyerekei előtt végezték el.

12. Kerékbetörés

A középkorban egész Európában, így többek között hazánkban is gyakorta ítéltek kerékbetörésre bűnözőket és egyéb nemkívánatos egyéneket. Akkoriban a tömegek szerették nézni a kivégzéseket, s a kerékbetörés egy kifejezetten családbarát módnak számított. Aki odafigyelt a történelemórán annak nem újdonság a módszer, de a rend kedvéért ezt is elmeséljük.
Az elítéltek széttárt végtagokkal egy kocsikerékhez kötözték jó szorosan, majd a csontjait hatalmas pöröllyel vagy egyéb sújtóeszközzel egymás után eltörték. Mikor ezzel végeztek otthagyták a szerencsétlent a tömeg nagy örömére, hiszen aki nem halt szörnyet a fájdalomtól, azt még lehetett cukkolni egy kicsit. Voltak olyanok, akik még napokig éltek iszonyú kínok közepette.

13. Forró olajban megsütés

Ez nem is kíván különösebb magyarázatot. A kép mindent elárul.