Egy darabig úgy tűnt, hogy talán nem is lesz F1-es szezon 2020-ban, de az FIA és a FOM a vírushelyzet közepette is összehozott egy olyan idényt, amelyre örökre emlékezni fogunk.
A Covid-felfordulás sok mindent megváltoztatott, ám utólag visszatekintve nem zárhatjuk ki, hogy ez bizonyos tekintetben még jót is tett a világbajnokságnak.
Hogy miért? A válasz egyszerű: egy sajátos, de élvezhető és különleges szezont kaptunk, ami normál esetben lehetett volna egy 22 fordulón át tartó kínszenvedés is. Lewis Hamilton és a Mercedes simán vitte a világbajnoki címeket, hegyre-halomra döntögetve a rekordokat, de a rendkívüli körülményeknek köszönhetően olyan sok minden történt, ami máskor talán több év alatt sem.
Noha azt gondoltuk és reméltük, hogy a turbós hibridek érájának kezdete óta taroló Mercedes előnye a jelenlegi szabályrendszer utolsónak gondolt évére megcsappan valamelyest és izgalmasabbá válik a világbajnokság, már február végén megérkezett a kijózanító pofon.
A felkészülési időszak azt vetítette előre, hogy hiába volt a reménykedés, a bajnokcsapat nemhogy gyengült volna, de még inkább erősödött.
Pláne úgy, hogy a Ferrari gyakorlatilag már akkor bedobta a törölközőt, hiszen kiderült, hogy a betiltott átfolyásmérős manipuláció nélkül a vörösök a fasorban sem lesznek idén. Maradt a Red Bull-Honda halovány reménysugárként, az energiaitalosok rá is tettek egy lapáttal a hurráoptimizmusra, de mint kiderült, ez is csak porhintésnek bizonyult.
Ami márciusban, Melbourne-ben történt, az kétségkívül csúnya öngól volt az egész sportág számára. A világbajnokságot szervező Formula One Management az akkoriban már egyre inkább terjedő koronavírus-világjárvány ellenére átvezényelte a cirkuszt a világ másik végére, Ausztráliába, ahol az igazi gond az volt, hogy az égvilágon semmilyen B-tervvel nem készültek arra az eshetőségre, hogy esetleg a vírus miatt nem lehet majd megrendezni a futamot.A kapkodás, a fejetlenség és az utolsó pillanatban történő lefújás nem tett jót az F1 megítélésének, így nem csoda, hogy az ottani történések alapján számos kritikus – élen a korábbi tulajdonossal, a jelenlegi tulajdonos Liberty Media legharsányabb bírálójával, Bernie Ecclestone-nal – azonnal temetni kezdte a 2020-as szezont,sőt, egyesek magát a sportágat is. A világot az elkövetkezendő napokban elárasztó teljes bizonytalanság és a szigorú korlátozások közepette egy darabig valóban olyan távolinak tűnt az F1, hogy akár azt is lehetett gondolni, érezni: ebben az évben talán tényleg nem látunk majd száguldó autókat a versenypályákon.
Immáron kijelenthetjük, hogy a FOM-nak az FIA-val és a promóterekkel együttműködve sikerült szépítenie. Az autós világszervezet kidolgozta a Covid-protokollt, amelyet roppant szigorúra szabtak, ám szavatolta, hogy bár a legtöbbször nézők nélkül, de biztonságosan meg lehessen rendezni a futamokat. Azokat a futamokat, amelyeket a FOM sebtében szervezett le: az egészen júliusig húzódó szezonstart idején még csupán nyolc versenyt jelentettek be, de a folyamatos szervezésnek köszönhetően tető alá hoztak és rendben lebonyolítottak további kilenc viadalt is.
Elképesztő volt a futamok koncentrációja, hiszen fél évbe zsúfoltak bele annyit, amennyit máskor háromnegyed év alatt futnak le,
voltak példátlan módon dupla fordulót rendező helyszínek, mint például Ausztria, Silverstone és Bahrein, ugyanakkor lehetőséghez jutottak olyan helyszínek is, ahová normál időben talán soha a büdös életben nem ment vagy nem tért volna vissza az F1. Mugello, a Nürburgring, Portimao, Imola és Isztambul beugrása logisztikailag jól indokolható volt, ráadásul a szahíri külső nyomvonalon bonyolított második bahreini futammal együtt az elmúlt években megszokott menetrend monotonitásához képest színt és változatosságot hoztak a versenyzők és a tévé előtt gubbasztó szurkolók számára is.
Ha a hosszú ínséges időszak után nincs az általános „megmenekült az F1″ érzés, ha nincsenek az új helyszínek, csak simán megy az egész szezon az eredeti tervek szerint, teljesen biztos, hogy dögunalom lett volna az egész. Rögtön a csonka szezon elején bebizonyosodott, hogy
a Ferrari a hosszú kényszerszünet alatt sem talált semmilyen gyógyírt a kínszenvedésére, mint ahogyan az is, hogy hiába hordott össze hetet-havat a Red Bull-főnökség, az RB16-os nem elég jó ahhoz, hogy a mezőny egyik legnagyobb ígéretének, Max Verstappennek érdemi bajnoki esélyei lehessenek.
Hamilton így a Mercedesszel az elmúlt évekhez hasonlóan tovább írta a történelmet, és nem csak a históriáskönyvekbe vésett újabb fejezetet, hanem átrendezte a statisztikákat is: előbb utolérte, majd felül is múlta Michael Schumachert a nagydíjgyőzelmek terén, aztán a hetedik titulusát begyűjtve utolérte világbajnoki címek vonatkozásában is. A brit csak nyert, nyert és nyert: összesen 11 alkalommal diadalmaskodott, ami rémisztően hat, mégsem volt fojtogatóan unalmas az évad. Tény, hogy a legjobb autó volt alatta, de néhányszor egészen keményen meg kellett dolgoznia a sikerért, például Silverstone-ban, ahol három keréken befutva győzött, vagy épp Isztambulban, ahol mesteri módon lett úrrá a kaotikus körülményeken.
A menetelő világbajnok mögött a csapattárs, Valtteri Bottas végzett, de semmi kétség, hogy Verstappen többet érdemelt volna. A finn ezúttal is fogadkozott, de most nem csak simán elhasalt, hanem a végére egészen szánalmassá, már-már sajnálni valóvá süllyedt. Mindeközben a holland reménytelenül, de lelkesen hajszolta a Mercedeseket a Red Bull-Hondával: ha az energiaitalos gép picit megbízhatóbb, a németalföldié az ezüstérem, ha valamivel versenyképesebb is, akkor vélhetően nem csupán két győzelmet tud aratni, hanem talán Hamiltont is megszorongatta volna.A habzó szájú vehemens suhancból az idei évre egy lehiggadt és végig kiemelkedő formát mutató csúcspilóta vált, aki képes volt mindent kisajtolni abból az autóból, amellyel a tavaly ígéretes teljesítménnyel bemutatkozó márkatárs, Alexander Albon képtelen volt megbirkózni.
A thai-brit pilóta Bottas mellett az évad egyik nagy égését produkálta és ezen a fronton nem lehet elmenni szó nélkül a négyszeres világbajnok Sebastian Vettel mellett sem. A németről az előző év alapján sejthető volt, hogy nem a legélesebb kés lesz a fiókban, ráadásul a helyzetét tovább súlyosbította a Ferrari gyalázatos teljesítménye, valamint az is, hogy már májusban megtudta: az évad végén megköszönik a szolgálatait.
Az egykoron klasszis teljesítményt produkáló pilótától mindezek ellenére jóval többet várt a közvélemény: a fiatal csapattárs, Charles Leclerc 1 pont híján a háromszorosát szerezte a német pontmennyiségének, ráadásul a folyamatos pörgés-forgás miatt a végére már azon csodálkozott a szakma, valamint a rajongók jelentősebb tömege, hogyan kapott egyáltalán állást 2021-re a Racing Point alapjaira építkező Aston Martintól. Pláne úgy, hogy az egész évad egyik legüdítőbb színfoltját, Sergio Pérezt küldték el miatta.
A mexikói és társai a középmezőnyben olyan show-t csináltak, ami önmagában is elvitte volna a szezont.
Ennyire szoros csatát rég látott az F1, mint amilyet a Racing Point, a McLaren és a Renault hozott össze, a küzdelemben pedig minden megvolt, amit ez a sportág csak adni tud: izgalmak a pályán, botrányszagú jogi csörte és óvás, amit az évad elején a Mercedes-kópia autóval támadó Racing Point ellen indítottak, nagy áttörés, amit a jelenkori F1-es programja első dobogós helyezéseit produkáló Renault hozott össze, valamint az utolsó méterekig tartó küzdelem a bronzéremért, amit végül – teljesen megérdemelten – a McLaren szerzett meg.
Pérezt nem véletlenül kell kiemelni, hiszen a mexikóié volt a legkülönlegesebb utazás 2020-ban: autóját, a „rózsaszín Mercedest” a felkészülési időszak alapján az élvonalba lehetett várni, a menet közben kiderülő 2021-es Aston Martinná alakulás az élete lehetőségét kínálta, ám a mezőny első Covid-fertőzöttjeként kénytelen volt két futamot kihagyni, a visszatérése után nem sokkal pedig megtudta, hogy a jövőben Vettelre számít majd a Stroll-formáció. A sorozatos csapások ellenére a pilóta konstans hozta az eredményeket, aminek a vége az lett, hogy a Szahíri Nagydíjon megszerezte karrierje első győzelmét, az összesítésben pedig a 4. helyen zárt, de még a szezon lezárása után is szállított izgalmat.A fél világ a körmét rágta, hogy vajon lesz-e helye 2021-re, ám a sors igazságot szolgáltatott és kiderült, hogy megkapja Albon helyét a Red Bull-Hondánál.
Nem Pérez volt az egyetlen újonnan avatott futamgyőztes, hiszen learatta első diadalát az Alpha Taurival egész évben kiegyensúlyozott, meggyőző teljesítményt nyújtó Pierre Gasly is. A francia a drámai végkifejlettel záruló Olasz Nagydíjon győzött, sikerét pedig az előmenetele tette egészen különlegessé: egy évvel korábban, a 2019-es nyári szünetben buktatták vissza a Red Bulltól az Alpha Tauri jogelődjének számító Toro Rossóhoz, amelynél megalázóbb helyzetbe aligha kerülhet egy pilóta, majd rögtön erre jött az újabb csapás, amikor Spában halálos balesetet szenvedett a legjobb barátja, az F2-ben szereplő Anthoine Hubert.
Akkoriban senki egy petákot sem mert volna adni azért, hogy Gaslynak lehet jövője az F1-ben, ám a szívós gall összeszorította a fogait, újraépítette önmagát és nemcsak látványosan, hanem eredményesen is versenyzett egy olyan autóval, amelytől nem lehetett ilyen produkciót várni. Míg Gasly szárnyalt, addig a csapattárs Danyiil Kvjat csak birkózott az autóval, így az évad végén – ez is a francia pilóta szereplésének értékét mutatja – az oroszt elküldték az alakulattól.
2020-ra akár a nagy beugrások éveként is emlékezhetünk, hiszen több kényszer szülte, ám nagy hatású pilótacserét láthattunk.A sokak szerint jobb sorsa érdemes Nico Hülkenbergre például három ízben is szüksége volt a Racing Point csapatának, s bár egyszer technikai okok miatt nem sikerült elrajtolnia, mindannyiszor kitett magáért. Az F1-es történelem legdicstelenebb bélyegét viselve a legtöbb futamot dobogós helyezés nélkül teljesítő németet az Eifel Nagydíjra például szó szerint a reggeli kávéja mellől rángatták be, de így is sikerült olyan teljesítményt nyújtania, amivel a közvélemény szerint azt bizonyította: nagyon megérdemelt volna egy állandó helyet is a 2021-es mezőnyben.
Beugróként nyújtott nagyon hatásos teljesítményt George Russell, a Williamsnél pallérozódó Mercedes-junior is, akinek a hátsó traktusból a közvetlen élbolyba csöppenve, a Covid-fertőzéssel bajlódó Hamilton autóját egyetlen fordulóra megörökölve sikerült villantania. Noha a csapat bokszutcai baklövése és egyéb malőrök miatt a brit nem nyert, de nyerhetett volna, a teljesítményével pedig jócskán felturbózta szurkolótáborát, akik nem kérik, hanem egyenesen követelik, hogy a Mercedes haladéktalanul léptesse elő.
Nincs F1-es szezon bukások és balesetek nélkül, ebben az évben pedig ezekből a sajnálatos esetekből is a legjava jutott. A mugellói rajtnál bekövetkezett tömegbaleset normál esetben simán az évad incidense lenne, az idei őrült szezon viszont ezen a fronton is rá tudott tenni egy lapáttal. A szahíri tüzes Grosjean-horror során az élet diadalmaskodott a halál felett: már most biztos, hogy az eset tananyag lesz a versenypályák biztonsági személyzetei számára, ugyanakkor az FIA illetékesei a legapróbb rezdülésig tanulmányozni fogják azt ott történteket, a tapasztalatok pedig a későbbiekben további életeket menthetnek meg.
2020 a versenyeken kívüli időszakban sem adott lehetőséget az unatkozásra, a futamok közötti időszakban és a pályán kívül is dübörgött az élet. Távozott egy történelmi jelentőségű família, Williamsék, akik egykoron szebb napokat megélt alakulatukat egy rejtélyes amerikai befektetési társaságnak, a Dorilton Capitalnak adták el, ezzel pedig végérvényesen lezárult a családi és privát kiscsapatok korszaka.
Megszületett az új Concorde-egyezmény is, amely a Liberty Media számára az első igazán komoly próbatétel volt a 2017-es hatalomátvétel óta.
Voltak, akik azt jósolták, hogy az amerikai tulajdonosok nem tudják majd egyben tartani a cirkuszt úgy, ahogyan Bernie Ecclestone tette azt a múltban. A kontraktus létrejött, a csapatok túlnyomó többsége elégedettségének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az előző érához képest sokat szelídült ez a bizonyos megállapodás, de csak idővel derülhet ki, hogy mire lesz ez elég.A golyóbiztossági próba csak az első nagyobb össznépi balhé során lesz kipróbálva, ugyanis ebben az egyezményben szerepel az a kitétel is, amelyről Ecclestone hallani sem akart soha: a csapatok bizonyos feltételek mellett akár egyik évről a másikra is dönthetnek a kivonulás mellett.Megtudtuk idén azt is, hogy a FOM vezére, Chase Carey leköszön és a következő korszaknak a világbajnokság promótercége egy F1-es múltú szakemberrel, a múltban a Ferrarit gardírozó, azóta a Lamborghini élén vállalatvezetői tapasztalatokkal is gyarapodott Stefano Domenicalival megy neki.
A menetrend zsúfoltsága hazavágott mindenkit az évad végére, legyen akár versenyző, akár mérnök, akár szerelő vagy a versenyek lebonyolításában tevékenykedő munkatárs, ám ahogyan az élet számos területén lenni szokott, a végére megszépült minden. Panaszos szót nem hallani, a túlnyomó többség inkább hálát érez, hogy a mostoha körülmények ellenére volt szezon és megannyi élményben lehetett része.
Ha volt igazi vesztese ennek az idénynek, az mindenképpen a sajtó volt, legyen szó akár az írott, akár a televíziós műfajról.
A tévések mozgástere durván leszűkült a Covid-intézkedések hatására, az újságíróké pedig gyakorlatilag teljesen megszűnt, hiszen a paddockba egész évben nem tehették be a lábukat az írott sajtó munkatársai. A sajtótermekben a létszám többszáz főről maroknyi csapatra csökkent, s bár a FOM és az FIA a „távtudósítás” koncepciójából valóban kihozta, amit csak lehetett, s ebben a csapatok is abszolút partnernek bizonyultak, az információk helyszíni hajkurászásán edződött médiamunkásoknak bizony volt hiányérzete, elvégre is olyan videókonferencia-szoftvert még nem találtak fel, amely pótolná a személyes kommunikációt, a paddock zegzugaiban lopott beszélgetések hangulatát és információértékét.
Hozadéka is volt ennek az áldatlan állapotnak, ugyanis a szokatlan helyzet jobban összehozta az embereket: a hírverseny ugyan megvolt, de a világ minden tájáról verbuválódott tudósítói kollektíva tagjai segítették egymást, ahogyan tudták, ráadásul az általában rideg és távolságtartó versenyzők is jobban megnyíltak, emberibb arcukat mutatták.
Olyan év van az F1 mögött, amely megmutatta, hogy a kevesebb néha több, ennek ellenére a sportág vezetői 2021-re minden eddiginél nagyobb szabású terveket dédelgetnek. A 23 futamból álló jövő évi versenynaptárat épp a napokban hagyta jóvá az FIA Motorsport Világtanácsa: a legjobb az lenne, ha minden visszatérne a régi kerékvágásba és legalább olyan emlékezetesre sikerülne az év, mint az idei.
origo
