Forrás: MTI | 2015. 04. 30. 20:00:00

Régészeti rejtélyt oldott meg egy nemzetközi kutatócsoport, amely vizsgálatai során bebizonyította, hogy négyezer évvel ezelőtt klímaváltozás okozhatta az ősi tibeti civilizáció összeomlását.
A kutatásról az amerikai nemzeti tudományos akadémia folyóiratában, a Proceedings of the National Academy of Sciences online kiadásában jelent meg tanulmány. A Tibeti-fennsík keleti részén végzett ásatások során egyre szaporodtak a leletek, amelyek tanúsága szerint a Kr. e. 2. évezredben a búza és az árpa történelmi viszonylatban igen rövid idő alatt kiszorította a kölest, holott az általánosan elfogadott elméletek szerint az éghajlati viszonyok az utóbbi termesztésének kedveztek – olvasható a PhysOrg és az EurekAlert hírportálokon.

Az ellentmondást a Jade D’Alpoim Guedes, a Washingtoni Állami Egyetem régésze irányításával dolgozó nemzetközi kutatócsoport oldotta fel, amely az első meggyőző bizonyítékot szolgáltatta arra nézve, hogy miért hagyhatta hirtelen el a területet az őslakosság, az ott maradók pedig miért változtatták meg életmódjukat. A kutatások hozzásegítenek annak kiderítéséhez is, hogy 300 évvel később miért voltak sikeresek a búza- és árpatermelők.

A kutatók felfigyeltek rá, hogy az agroklimatológiában a régészektől eltérő paramétereket alkalmaznak annak a meghatározására, mennyire alkalmas egy-egy terület valamely növény termesztésére. Ilyen mutató például az úgynevezett hőösszeg-számítás, amelyet a tenyészidőszak napi átlaghőmérsékleteinek összeadásával állapítanak meg.

„A szakirodalom alapján egy teljesen új modellt dolgoztunk ki, ennek alapján kiderült, hogy négyezer évvel ezelőtt, a holocén klímaoptimum végén a zordabbá forduló időjárás ellehetetlenítette a kölestermesztést, holott utóbbi volt a Tibeti-fennsík lakosainak fő tápláléka” – magyarázta Jade D’Alpoim Guedes.

A búza és az árpa viszont jól tűri a hideget, e két gabonaféleség számára ideálisak voltak a magaslati időjárási viszonyok, így nagyon gyorsan elterjedtek Kr. e. 1700 után.

Jade D’Alpoim Guedes hangsúlyozta, hogy kutatásaiknak jövőbe mutató tanulságai vannak, hiszen a Tibeti-fennsík egyike a világ azon régióinak, ahol az átlagnál gyorsabb a felmelegedés. A fennsík délkeleti részén vannak olyan területek, ahol az átlaghőmérséklet 6 Celsius-fokkal magasabb, mint 200 évvel ezelőtt volt.

„A köles csaknem feledésbe merült, ám jó hőtűrő képességének és magas tápértékének köszönhetően értékes élelmezési cikké válhat felmelegedő bolygónkon” – mutatott rá Jade D’Alpoim Guedes.