A kép illusztráció (Fotó: MTI/PAP/Grzegorz Momot)

A Kárpátok hegyi tavainak ősi iszaprétegeit vizsgálják az ELTE kutatói, hogy választ kapjanak arra, miként jelzi a különböző klímaciklusok váltakozását az egykor élt fajok száma és változatossága, valamint következtetéseket próbálnak levonni arra vonatkozóan, hogy az emberi tevékenység miként borítja fel a természetes folyamatokat.

Különféle hegyi tavak medréből vett minták segítik a klímaváltozás megértését.

Az iszap egyfajta időkapszula,

amely a rétegeiben sok-sok információt rejt. A kutatócsoport számos helyszínen dolgozott már, legutóbb a Kárpátok hegyi tavaiból hoztak mintákat, melyeknek a vizsgálata és értékelése befejeződött. A részletes összegzés megjelenése az év második felében várható.

„A Kárpátokban található tavak többsége az utolsó jégkorszak vége felé alakult ki. Ez körülbelül 15 ezer évre tehető. Lenyomatát adják annak, hogy milyen klíma, milyen élővilág volt a múltban” – mondta Szabó Zoltán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának kutatója az M1 Kék bolygó című műsorában.

Szakértő kezek alatt – egyebek mellett – az úgynevezett biológiai fosszíliák mesélnek minderről.

„A fajmeghatározás sokat elárul a területet ért különféle hatásokról: elsősorban az emberi hatást tudjuk kimutatni, illetve alkalmas a klímaváltozás kimutatására is, tehát a mostani hőmérséklet-emelkedést is be tudjuk mutatni. Ez annyit jelent, például a Bilea-tó példáján, amivel jelenleg foglalkozunk, hogy az elmúlt száz évben, nagyjából 1920-tól jellemzők egyfajta faunaváltások az üledékben” – ismertette a kutató.

Az emberi hatás mellett a klímaváltozás is ludas

A kutatók kezdetben azt gondolták, hogy mindez döntően az emberi hatás miatt alakult így, azonban összevetve a hőmérsékleti adatokkal, illetve a kutatás egyéb adataival, rájöttek, hogy mindebben a klímaváltozás is ludas, tehát a kettő együtt van jelen.

Pál Ilona tudományos munkatárs polleneket és úgynevezett mikropernyéket is vizsgál az üledékekben. „Egy üledékrétegben, ha nagyobb mennyiségű szenesedett mikrorészecskét találunk, és ez egybevág mondjuk az árvaszúnyogok megjelenésével, olyanokéval, amelyek melegebb periódust jeleznek, számunkra ez köthető mind klimatikus változásokhoz, mind pedig antropogén hatáshoz is, de nyilván több tényezőt kell megvizsgálni” – tette hozzá.

A vizsgálat során Magyari Enikő őskörnyezet-kutató, az ELTE TTK Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének vezetője és kutatótársai virágport, árvaszúnyogok és kovamoszatok darabjait keresik az egyes korok mintáiban. A különféle eredményeket összevetve tudnak tudományos következtetéseket levonni egy-egy terület ökoszisztémaváltozásának okairól.

„Azt tapasztaljuk, hogy a Kárpátok térségében ötven-hatvan év leforgása alatt majdnem három Celsius-fokot emelkedett a júliusi középhőmérséklet. És ha megnézzük az utolsó harminc évet, annak az üteme gyorsabb” – mondta.

Egy ilyen folyamatban

az életközösség teljesen megváltozik,

a mintákban található kovaalgáknál ez kifejezetten jól megfigyelhető: „Bizonyos üledékek tömegesen tartalmaznak olyan furcsa formájú szervezeteket, amelyeknek szilárd vázuk van és nagyon jól megőrződnek az üledékben. Ezek nagyon fajspecifikusak és sok mindent elárulnak az életkörülményeikről” – magyarázta Magyari Enikő.

Eltűnnek a kristálytiszta vizek 

Buckó Krisztina, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa és az Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetének tudományos főmunkatársa az úgynevezett kovaalgaminták alapján az ökoszisztéma változását vizsgálja.

„Asterionella formosa az a diatóma, vagy az a kovaalga, amely nagyon egyértelmű jelzést adott a világnak, hogy nagy bajok vannak. Most azt gondoljuk, hogy ez a mezőgazdaság és a nitrogénterhelés hatására volt egyeduralkodó sok-sok vízben. Az utóbbi egy-két évtizedben még apróbb, még kisebb kovaalgák és diatómák lesznek uralkodók a vízben, ez a discostella csoport, klímafüggő az előretörése. Ezek a discostella fajok a nyílt vízben a planktonban élnek, tehát amikor odamegyünk egy tóhoz, és azt mondjuk, hogy kristálytiszta, gyönyörű szép, egy idő után azt tapasztaljuk, hogy zöldül” – mondta a kutató.

A biológiai rendszerek viselkedése azt üzeni, hogy van egy tűrési képességük, és ha ezt túllépjük,

hirtelen összeomlás következik be.

Ebből a rendszer már egy másik állapotban épül újjá, és ez sok faj kihalásához vezet.

A kutatók azt mondják, hogy a biológiai rendszerek ebben a tavi élővilágban mikrokozmoszként mutatják meg azt, amit nagyban a bolygón megélhetünk a nem is távoli jövőben.

M1, Hirmagazin.eu