Az itt élők úgy tartják, Köveskál a Káli-medence fővárosa. Amiben van némi igazság, hiszen a község a Káli-medence közepén, a Balaton-felvidéken fekszik, a Balaton partjától nagyjából hét kilométerre északra.
Aki közúton igyekszik Köveskálra, annak a 71. számú főútról Zánka előtt jobbra, Tapolca vagy Révfülöp központjában Kővágóörs-Köveskál irányába kell letérni. A vasúton érkezők Révfülöpön szálljanak le, a vasútállomás mellől indul autóbusz Köveskál érintésével Balatonhenyére. Mint a Káli-medence minden faluja, Köveskál is ősi település. A Kál szó mindenütt Árpád egyik vezérére, Kál horkára utal, míg a köves szó a terület köves talajára. Ha itt járunk fel kell mennünk a közeli Fekete-hegy Eötvös Károlyról elnevezett kilátójához, ahonnan végiglátni a Káli-medencét, és mindjárt kiderül, jogos-e a titulus. A kék turistajelzés mentén visz az út a hegyre, ami a Káli-medence 363 méter magas bazaltkúpja, átvezet rajta az Országos Kéktúra útvonala. Mintha a Jóisten is a köveskáliaknak akarna kedvezni, oly kivételes látványban van része az erre járóknak, a Hegyestűtől a Szent György-hegyig szalad a tekintete az embernek. Alattunk Köveskál, kicsit lejjebb, jobbra kéklik a Kornyi-tó, a messzi távolból Fonyód dombjai is ide magasodnak. Kétség sem férhet Köveskál központi helyéhez. Bizony jó szemmel választott itt magának szálláshelyet Tas vezér fia, Kál, akinek fia, Bulcsú annyi dicsőséges hadjáratot vezetett!
Ez sem mindennapi, tavak a hegytetőn! Elsőnek a Bika-tavat említenénk meg. De annak ki erre jár meg kell néznie még a Barkas- és a Bonta-tavat – a legnagyobb, a Monostori-tót is. Visszatérve még a Bika-tóhoz, három medencére különül, északi részét vastag tőzeg borítja. A középsőben tisztán csillog a víztükör, a déli medence a legnagyobb, partszéle erősen tőzeges. Életrevaló tó, annak ellenére, hogy gyakran kiszárad, de a téli csapadékkal gyorsan töltődik, amire a kora tavaszi esőzések rásegítenek. Köveskál első említése 1291 -ből való, az oklevelek egyházi nemesekről szólnak, ami nem véletlen, hiszen a falu nagyobb része a veszprémi püspökség birtoka volt. Köveskál jobbágyainak már 1291-ben egyházi nemességet adott a veszprémi püspök, 1430-ban püspöki községnek nevezték, a határában lévő szőlőhegy nagyobb része is a püspökségé volt.
Már a kora középkor óta lakott település, de a török uralom alatt elnéptelenedett. A török kiűzése után nagyot fordult itt az élet, felépült a 18. század elején a község két temploma, a magaslaton álló református és a falu közepén található katolikus. A református templom a török időkben kétszer is leégett, a mostani 1769-ben épült a régi templom alapjaira. A református templom oldalbejáratához ásták le a harangtorony sisakkövét „szégyenkőnek”. A tolvajokat és az erkölcstelen, parázna nőket vasárnap ide ültették, az asszonyok pedig leköpdösték őket. A férfiakat megvesszőzték.
Forrás: delina;
Kép: https://hu.wikipedia.org; https://commons.wikimedia.org
