Az apaság biztosítására irányuló törekvés egyik alapvető formája a partner hűségének ellenőrzése, illetve kikényszerítése. Ez minden kultúrában igen erősen megtalálható, természetesen különböző formákban. A morális elítéléstől a fizikai beavatkozásokat előíró büntetésig széles skálán helyezkednek el azok az eszközök, amelyeket a nők hűségének ellenőrzésére találtak ki.

Ezek legszélsőségesebb formái a nők mozgásterének korlátozásán valamint szexuális hozzáférhetőségük erősredukálásán alapulnak. Ugyancsak az apaság esélyének fokozását szolgálja – bár enyhébb formában – a kötelező fátyolviselés, a gardedámrendszer és a kettős morál. A hagyományos társadalmakban végzett kultúraközi vizsgálatok tanúsága szerint a tehetős férfiak feleségeinek elkülönítésére és szigorú őrzésére alkalmazott eszközök változatossága minden képzeletet felülmúl. Ha mégis házasságtörés történik, az erre vonatkozó írott vagy íratlan törvények aszimmetriáját találjuk szinte minden korban és földrajzi térségben. A tradicionális társadalmak jogrendszerei majdhogynem csak a nő hűtlenségét ítélik el,miközben nem tulajdonítanak jelentőséget a férfi félrelépésével. Bebizonyosodott, hogy ahol a házasságtörő férfit is elítélik, ott sem amiatt teszik ezt, hogy a nőket védjék, hanem a megcsalt feleség férfi rokonainak hírnevét, rangját és tekintélyét védjék.

A modern ipari társadalmakban többnyire megszűntek a nőkkel szembeni erőszakos fellépés intézményes eszközei, de a kettős mérce megmaradt: az íratlan szabályok és társadalmi konvenciók még napjainkban is kisebb teret biztosítanak a nők számára a szexuális viselkedésben és társadalmi érintkezésekben, mint a férfiaknak. Tovább élnek a szerelemféltés ősi mechanizmusai is. Mindkét fél igyekszik elejét venni annak, hogy a másik kapcsolaton kívüli viszonyt kezdeményezzen. Persze nem mindig könnyű összehangolni a normális házasság alapját képező bizalmat az esetenként felmerülő gyanú érzésével.

Pszichológiai szempontból itt két alapvető tévedés lehetséges. Az egyik az úgynevezett negatív hiba, amikor az egyik személy nem veszi észre, hogy a másik megcsalja. A másik, a pozitív hiba, amikor valaki hibásan következtet egy nem létező házasságtörésre. Az evolúcióelmélet általános elvárása az, hogy a szelekció a kevésbé költséges hibák elkövetésére motiválja az embert. Feltételezhető, hogy a hűtlenség esetén a negatív hiba végzetesebb a férfiak számára, mint a nők számára, mert nem csupán a párjukat veszíthetik el, hanem az utódnemzés lehetőségét is. Ezért valószínű, hogy a férfiakat a pozitív hibakeresés pszichológiája jellemzi: inkább hamisan vádolják a partnerüket, mintsem hogy egyszer is elnézzék a hűtlenségüket.

Egy féltékeny ember lelki világa, önbizalma nagy mértékben befolyással van a féltékenységére. Amennyiben ezeken javítunk, úgy a féltékenység nem gyorsan, de lassan tovaszáll, elillan a kapcsolatból. Amennyiben tudatosan odafigyelünk e zöldszemű szörnyre, azért, hogy javítsunk a féltékenységünkön, nem jelentkezik megvonási tünet, mint a cigarettáról vagy a drogokról való leszokás esetén. Ha rálelünk a féltékenység gyökerére, erősen lecsökken a féltékenykedős késztetések száma.

forrás: delina