Dühös hangvételű bejegyzést tett közzé bő 17 ezer követővel rendelkező Facebook-oldalán Balatoni József, azaz Jocó bácsi.

Az országosan ismert fiatal pedagógus egy friss negatív élménye nyomán írta meg gondolatait arról, mekkora felelőssége van a szülőknek gyerekeik viselkedésében és kezelhetőségében. A posztot változtatás nélkül közöljük.

„Nagyon nem vagyok egy konzervatív ember, de ez most lehet, hogy pár embernél kiveri a biztosítékot…

Kedves Szülő!

Ma a Tropicariumban jártam egy kicsit kikapcsolódni. Örömmel láttam, milyen sok család van ott, milyen jó, hogy a gyerekeket programokra hozzátok. Viszont ezzel nincs kipipálva a szülői teendők lista. Sőt. Mert amikor te megdicsérted a gyerekedet, hogy „jajj, de aranyos vagy, hogy egyedül odamentél az akváriumhoz”, fel sem tűnt neked, hogy addig harminc embert lökött félre a kis lurkó, miközben a lábukon taposva furakodott át tökön-babon keresztül és vadul ököllel püföli az akváriumot artikulálatlan kiabálások közepette. Persze, hogyan is tűnt volna fel, miközben te az út kellős közepén, a vakut vadul villogtatva szelfiztél, hogy elkészülhessen a legjobb cápás kép rólad. (Természetesen nem úgy, hogy más ne férjen el melletted és véletlenül sincs kint tábla, hogy az állatok védelme érdekében semmiképpen se használj vakut.)

„Mondjuk akkor feltűnt a gyerek is, mert kellett neked a képre, hogy azonnal fel tudd tölteni a világhálóra, szigorúan sok szívecske és egy best mom matrica társaságában. Mert az kell, hogy a világ lássa, milyen szuper szülő vagy.

Persze a művelet alatt egy tapodtat sem tudsz arrébb lépni az előző pozícióból, nehogy valaki más is odaférjen. Igen, ezután persze tovább is engedted a gyerek őrült menetelését, mert szerinted nagyon cuki, hogy úgy viselkedik a kis ebadta, mint a tasmán ördög a rajzfilmben. Mondjuk nem is hallottad azt sem, amikor már ötödszörre szeretett volna valamit mutatni, mondani neked. Hisz annyian gratuláltak és reagáltak a képedre jó szórakozást kívánva neked a gyerekkel, hogy igazi kihívás mindre külön matricát és lájkot nyomni.

Persze, kedves Szülő, te leszel a legjobban felháborodva, ha a hülye óvónéni vagy a hülye pedagógus azt meri mondani, hogy a gyereked kezelhetetlen, mert az alapvető nevelési normák hiányoznak nála, amit ennyi év berögződés után nagyon nehéz megváltoztatni. Igen, ilyenkor mi vagyunk a hülyék, hisz te minden szabadidődet együtt töltöd vele valamilyen programon, senki sem tölt több időt nálad a gyerekével…

Mondjuk elhiszem, hogy nehéz lehet az, hogy végigkísérd minden látnivalón és minden fárasztó kérdésére válaszoljál… Tudom, mert én 20-30 gyerekkel megyek egyszerre ilyen helyekre. És még ilyenkor is megjegyzéseket kapok, mert a gyerekek sok kérdést tesznek fel és kicsit néha hangosan teszik ezt. Mert én, semmirekellő tanár nem tudtam őket megnevelni… Plüssmacikkal biztos könnyebb dolgom lenne, de ezt a hivatást választottam. Viszont a mai nap nagyon dühített.

„És nem azt várom el kedves Szülő, hogy a gyereked, mint egy mini arisztokrata néma csendbe és hátratett kézzel, tudományos magyarázatokkal vonuljon végig a termen. Eszem ágában sincs, hisz gyerek, hadd élvezze. De tegye mindezt úgy, hogy másokat minimálisan tiszteletben tart, ne adj Isten úgy, hogy néha még te is odafigyelsz rá.

Ha ez egyedi lenne, és csak te lennél egyedül ilyen Szülő, akkor kevésbé zavarna. De ma azt láttam, hogy belőled kedves Szülő, nagyon sok van… A gyereked pedig nem tehet semmiről, ő csak példákat követ.”