forrás: hirado.hu, MTI

„Semmi sem különösen nehéz, ha kis munkákra osztod” – mondta a XX. század egyik legjelentősebb kapitalistája, aki sok ezer embert fizetett azért, hogy a világ első nagy futószalagjai mellett dolgozzanak. Henry Ford amerikai üzletember felismerte, hogy megéri, ha a munkásai „csak” heti 40 órát állnak a rendelkezésére, sőt az is, ha jelentősen emeli a fizetésüket.

Budapest, 1986. május 1. Budapesti dolgozók felvonulása a Dózsa György úti ünnepségen. MTI Fotó: Friedmann Endre

Hatékonyabb csupán napi 8 órát dolgoztatni – engedni, hogy az alkalmazott többet pihenjen, szórakozzon, mert jobb munkaerő válik belőle. A profitot kereste az XX. század első felében élt autóipari vállalkozó is, és bejött neki: cége hatékonysága, termelékenysége jelentősen nőtt az 1914-es munkásbarát intézkedések után, és száz év után is sikeres óriásvállalat.

Budapest, 1980. május 1. Dudát fújó fiatalemberek haladnak a budapesti dolgozók ünnepi felvonulásán a résztvevők között május elsején a Felvonulási téren (2006-tól 56-osok tere). MTI Fotó: Manek Attila

Vérnek kellett folyni hozzá

A munkások előtte – és sok helyen utána is – évtizedekig harcoltak a háromszor nyolc óráért (munka, pihenés, szórakozás), amihez szorosan kapcsolódott a munka és a munkavállalói szolidaritás május elsejei ünnepe.

Budapest, 1945. május 1. Transzparensekkel felvonuló, ünneplő tömeg az első szabad május elsején a romos Budapesten. MTI Fotó/MAFIRT

„ … a nyílt uccára lép a nép,
hogy végzetét betöltse.
Iramlanak bogarak,
friss jelszavak repülnek. „

(József Attila: Május –részlet)

A piros betűs nap eredete 130 évvel ezelőttre nyúlik vissza. 1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek akciót indítottak a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, a többnapos tüntetés-sorozaton és a sztrájkokban több százezer ember vett részt, közülük négyen a rendőrsortűz áldozatául estek.

Budapest, 1988. május 1. Május elsejei felvonulás Budapesten. A képen: Kádár János, az MSZMP főtitkára (k) a tribünön. MTI Fotó: Manek Attila

A chicagói események hatására, néhány évvel később a II. Internacionálé úgy határozott, hogy 1890. május 1-jén a munkások érdekvédő szervezetei együtt vonuljanak fel. A következő évben május első napját hivatalosan is a munkásosztály ünnepévé nyilvánították.

Debrecen, 1974. május 1. Esőben politikusok: Vlagyimir Iljics Lenin, Kádár János, Fock Jenő és Losonczi Pál arcképét ábrázoló transzparensekkel vonulnak fel a május elsejei ünnepség résztvevői. MTI Fotó: Balogh P. László

Magyarországon szintén 1890-ben tartottak először május 1-jei tömegdemonstrációt. Az ünneplés az államhatalommal vívott harcokkal indult, aminek egyik állomása 1891-ben Orosházán volt, ahol csendőrsortűz vetett véget a demonstrációnak.

Budapest, 1951. május 1. Katonai egység a május elsejei díszszemlén a Hősök terén. MTI Fotó/Magyar Fotó: –

Angyalföld és Csepel vitte a zászlót

A legnagyobb munkásközösségek a fővárosban, Csepelen és Angyalföldön alakultak ki, amelyek tagjai a századforduló idején alkalmanként több tízezres tömegben vonultak Budapest utcáin jogaik kiterjesztéséért. A munkásvédő törvények mellett, egyik fő követelésük az általános szavazati jog bevezetése volt.

Budapest, 1977. május 1. Pihenő, csónakázó fiatalok a Városligeti-tónál május elsején. MTI Fotó: Friedmann Endre

Az alábbi képen az 1919-es Tanácsköztársaság idején rendezett május 1-jei felvonulás látható, a vörös május egy elkapott pillanata. Akkorra a hatalom hivatalosan a munkásoké lett, ám a proletárdiktatúra ellenére a követelések jelentős része csak papíron teljesült, a munkások szavazati joga nem volt valós, az országot diktatórikus kormányzat irányította.

Budapest, 1919. május 1. A csepeli Weiss Manfréd gyár dolgozóinak május 1-i felvonulása az Oktogonon, az Abbázia kávéház előtt. MTI Fotó: Reprodukció

Pogány és keresztény ünnepekkel egy napon

A későbbi évtizedekben is rendszeresek maradtak a munkásfelvonulások. A kommunista érában központilag szervezték a látványos nagyszabású eseményeket, amelyek az érdekérvényesítés helyett, a rezsim melletti kötelező kiállássá váltak.

Budapest, 1948. május 1. Mozgó fagylaltárusok a május elsejei felvonuláson. Magyar Fotó

A rendszerváltozást követően a nagy felvonulások elmaradoztak, nem úgy a majálisok, ahol manapság a lufi, sör, virsli mellé több párt rendezvényei közül is válogathatnak a látogatók.

Budapest, 1982. május 1. Egy férfi pihen a füvön a Városligetben rendezett majálison. MTI Fotó: Benkő Imre

A munkát a legtöbb országban május elsején, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában viszont szeptember első hétfőjén ünneplik.

Budapest, 1983. május 1. Május elsejei felvonulás Budapesten. A képen: a tribünön. MTI Fotó: Manek Attila

Május 1-je hasonló tartalommal katolikus egyházi ünnep is, munkás Szent József, a munkások védőszentje – Jézus nevelőapja – tiszteletére. Ugyanerre a napra esnek ősi európai pogány ünnepek is, mint a májusfa állítása, ám ezek más eredetűek és tartalmúak, mint a munka ünnepe. A népi hagyományok szerint, ha ilyenkor esik, jó termés várható.

„Május, lyány, virág, muzsika
(Hol a hiba, hol a hiba?)
Igy volt régen.„

(Ady Endre: Strófák május elsejére – részlet)

Nézegessen még több május elsejei képet!