A férfiak esetében kétszer olyan valószínű, hogy nehezen tetten érhető, jó hazudozónak tartják magukat, mint a nők
– írja a Daily Mail a PLOS One oldalon publikált kutatásra hivatkozva.
A kutatók 164 embert kérdeztek meg arról, hogy milyen gyakran füllentettek, miről és kinek. Megállapították, hogy az igazán jó hazudozók bőbeszédűek és előszeretettel járatják a szájukat. Általánosságban véve többet füllentenek, mint mások, és hazugságaik a legtöbb esetben a család, a barátok, a romantikus partnerek és a kollégák felé irányulnak.
A csoport arról is beszámolt, hogy a profi hazudozók inkább szeretik szemtől szemben megtéveszteni a másikat, mint szöveges üzenetek formájában, ezért a közösségimédia-felületeken a legkisebb a valószínűsége, hogy hazudnak.
„Jelentős kapcsolatot találtunk a hazugság szakértelme és a nemek között. A férfiak több mint kétszer akkora valószínűséggel állították, hogy a hazudozás mesterei, akiket nehéz tetten érni” – mondta a kutatást vezető Brianna Verigin, a Portsmouth Egyetem pszichológusa.
A jó hazudozók igaz állítások köré szövik hazugságaikat
„A korábbi kutatások kimutatták, hogy a legtöbb ember napi egy–két hazugságot mond, de ez nem pontos információ – a legtöbb ember nem hazudik napi rendszerességgel. Az a kevés profi hazudozó felelős a feljegyzett hazugságok nagy többségéért” – emelte ki.
Hozzátette: a kutatásukban kiemelkedett az, hogy a hazugságok 40 százaléka nagyon kevés hazudozóhoz köthető, akik bűntudat nélkül állítanak valótlanságokat a hozzájuk legközelebb állóknak is.
„A jó hazudozók kiváló társalgási képességikre támaszkodnak, és hazugságaikat igaz állítások köré szövik. A legtöbb embernél jobban elrejtik a hazugságot a valós történetekben, ezért nem könnyű őket tetten érni” – mondta Verigin professzor.
Nem vagyunk olyan jók a hazugságok felismerésében, mint azt gondoljuk
A kutatók 82 férfi és 82 nő esetében vizsgálták meg, hogy mennyire képesek megtéveszteni a másikat.
A résztvevőktől megkérdezték, hogy hány hazugságot mondtak el az elmúlt 24 órában. Emellett a hazugságok típusáról és közlési formájáról is érdeklődtek – például, hogy személyesen vagy más csatornán keresztül füllentettek-e.
„A tanulmányok időről időre kimutatják, hogy nem vagyunk olyan jók a hazugságok felismerésében, mint azt gondoljuk” – mondta Verigin.
„A legtöbb embernek a legjobb esetben is ötven százalék esélye van rá, hogy észrevegye, ha valaki épp a bolondját járatja vele” – fogalmazott a pszichológus, majd hozzátette: azokra akartak összpontosítani, akik jól hazudnak, valamint megpróbálták megérteni, hogy csinálják és kinek a kárára.
A csoport megállapította, hogy a jó hazudozók általában olyan stratégiát alkalmaznak, amely során hihető állításokat közölnek, amelyek közel állnak az igazsághoz, emellett pedig arra törekszenek, hogy ne adjanak túl sok információt.
A hazugság árulkodó jelei
Többféleképpen is rájöhetünk a hazugságokra, ha gondosan figyelünk az árulkodó jelekre. Ezek közé tartozik például az arc eltakarása, a túlzott pókerarc, a természetellenes láb- és karmozdulatok, valamint a túlkompenzáció, ami a hazugság elhitetése érdekében a beszédben és a gesztikulálásnál egyaránt megjelenik.
A szem a lélek tükre – a mondásnak pedig a hazugságoknál is kiemelkedő szerepe van. Ha valaki balra néz, akkor valószínűleg egy emlék után kutat, ha azonban a beszélgető partnerünk jobbra vagy felnéz, az a kreatív gondolkodás jele, ami sokszor a hazugságok alapja. Társalgás közben érdemes a szemkontaktust is tartani: ha valaki sokszor szakítja meg és néz lefelé, annak a mondandójában valószínűleg nem minden szó egyezik a valósággal.
