„A felszedőművészt azóta több országból kitiltották, Julien Blanc igazi rekorder lett az online világban: a legtöbb negatív kommentet ő söpörte be.”
A csajozás bibliája

Nagyjából tíz éve, hogy a kezembe került egy aranyszélű lapokból álló, vastag fekete könyv: A csajozás bibliája. A tengerentúli bestseller szerzője, Julien Blanc nőfelszedő művész (szakszerűen: Pick Up Artist) szerint bárki felszedheti álmai nőjét a megfelelő technikával. Egész iparág épült az elmélet köré, online kurzusokat, konferenciákat tartott, kódszavaknak tűnő szakzsargont talált ki. Hasonló vehemenciával és elszántsággal esett neki a női léleknek, ahogy más szegmensek gurui a zsírpárnáknak vagy a negatív gondolatoknak.

A felszedőművészt azóta több országból kitiltották, Julien Blanc igazi rekorder lett az online világban: a legtöbb negatív kommentet ő söpörte be.

Mindazonáltal sok országban ma is turnézik, vállalkozása virágzik.

Egészen megfeledkeztem A csajozás bibliájáról. (Elolvastam, akkoriban még randikra jártam, lestem, hátha beveti valaki az arzenált velem szemben, de nem. Még csak nem is hallottam hasonlóról. Ebből azt az elhamarkodott következtetést vontam le, hogy Magyarországon Mr. Blanc nem talált követőkre.) Aztán a minap egy ismerősöm, a nyári programjai között említette, hogy PUA-táborba megy (a mozaikszó a Pick Up Artist – a felszedőművész – rövidítése). Lesz barbecue, medence, lazulás, no meg elméleti és gyakorlati oktatás.

Az ismerősöm nem kamasz fiú, mondhatni, szenior csajozóművész (a „külön él a feleségétől” kategória, noha helyrajzilag ez nem teljesen pontos, és a felesége sem tud róla). Meglepett, hogy továbbképzésre van szüksége. Amikor rákérdeztem erre, azt felelte: cipőt a cipőboltból! Társasdinamika-szakértőkhöz folyamodik, mondta, reggel és este vizuális gyakorlatokat végez.

Amit napközben a táborban tanulnak, élesben is kipróbálják a balatoni éjszakában egy PUA-tanácsadó felügyeletével.

– Igyekszem valami konkrét bókot elsütni – magyarázza –, de mindjárt utána tolok egy neget (negatív megjegyzést), és bevetem a „Távolodj” stratégiát. Elfordulok, mintha már egy másik lány érdekelne, hadd dolgozzon meg azért hogy újra rá figyeljek. Ha nem küzd értem, akkor még beszélgetek vele, mindenképpen lazán, de érdeklődően állok hozzá.

Figyelem a testbeszédét, miközben mesél, medence előretolva, lábak széttárva, karok kiterjesztve. A tekintete végigpásztáz újból és újból. Dominanciát sugall. Kontrollpozícióban próbál maradni most is, pedig nem vagyok a célcsoportja.

– Mi a cél? – kérdem, ha már így bepillantást enged a férfimachinációk misztikus és sötét szektájába.

Nem, nem a szexet említi. Azt feleli, a telefonszámok begyűjtése.

Ha jól értem, amit mond, az, hogy csajokat szed fel, nem két ember interakciójáról, hanem a felszedőművész énképéről szól. A hölgy szerepe csupán annyi, hogy kelléke, pontosabban közönsége legyen a csajozóművészről szóló színdarabnak. A felszedőművész nem azt akarja, hogy szeressék, hanem hogy vágyakozzanak rá. Nem, tényleg nem a nőkről szólnak ezek a forró nyári éjszakák, hanem a nőzési képességekről. Helyezésről valami homályos férfiviadalban. Gyerekkorom nyelvi táborai jutnak az eszembe, amikor játékosan tanultunk, játékosan vizsgáztunk, és utána két hétig csak aludtam. Ránézek a felszedőművészre, és őszinte együttérzéssel kívánok neki szép nyarat.

Forrás: metropol; Kép: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu