Egy texasi kisfiúnak rövid élete alatt steril műanyag sátorban kellett élnie betegsége miatt.

David Phillip Vetter egy veleszületett immunhiányos betegséggel jött világra 1971. szeptember 21-én.

Mivel a kisfiú bátyja 10 hónappal azelőtt ugyanebben a betegségben halt meg, ezért az orvosok már felkészültek arra, hogy a baba is ezzel a rendellenességgel születik majd meg.

Az örökletes betegségben ugyanis a lány utódokban nem jelentkezik a kór, a fiúknál viszont 50 százalékos az esélye. Davidet ezért világra jövetele után rögtön steril körülmények közé helyezték, de rövid idő múlva kiderült, hogy ő is örökölte a betegséget.

Ahogy a kisfiú egyre nagyobb lett, kinőtte a steril inkubátort. Mivel egyre tágasabb lakóhelyre volt szüksége, ekkor készítették el neki a bővíthető, steril műanyag sátrat, ott élt, aludt, evett, tanult, játszott

David először 6 évesen hagyta el a buborékot, amikor a NASA mérnökei egy szkafandert készítettek neki. Ekkor tudott először a „szabadban” játszani.

Ahogy David nőtt, egyre nagyobb lett a tudás iránti vágya. A kisfiú magántanulóként egy önkéntes tanítónővel tanult először a kórházban, majd otthon.

A tudomány előrehaladtával egyre gyakoribbá vált a csontvelő-átültetés, ezért a szülőknek az orvosok javasolták is, hogy végeztessék el a kisfiún. David egészséges nővére pedig jelentkezett donornak.

Az operáció sikeres volt, de a kisfiúnál előre nem látott szövődmények léptek fel. Az akkori orvostudomány még nem tudta az Epstein-Barr vírusra tesztelni a donorokat és sajnos David szervezetébe is bejutott belőle.

A kisfiú immunhiánya miatt a szervezete nem tudta leküzdeni a betegséget és négy hónappal a műtét után 12 éves korában meghalt.

A Vetter fiúk sírja

David életét részletesebben is megismerheted az alábbi öt részre bontott dokumentumfilmből.





David halála után a kutatók a fejlesztésekkor felhasználták a kisfiú vérsejtjeit. Ennek köszönhetően ma már az SCID-szindrómával született gyerekek teljes életet élhetnek.

Forrás: erdekesvilag.hu