A transzfúzió megelőzésének betegbiztonsági okai vannak, valamint egy adott pillanatban nem biztos, hogy elegendő vér áll rendelkezésre – hangsúlyozta Gál János, a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság (MAITT) elnöke a Kossuth Rádió Napközben című műsorában.

Ha elkerülik a transzfúziót, kevesebbszer alakul ki szövődmény (Fotó: MTI/Vajda János)

Továbbá, ha a beteg kevesebb vért veszít, azzal vér takarítható meg – mondjuk egy másik beteg számára – tette hozzá.

A beteg saját vérét védik meg

Műtét után a szövődmények kialakulása magasabb, sőt, a halálozási arány is azoknál, akik vért kaptak, és ha lehet, ezt el kell kerülni – mondta.

Nem arról van szó, hogy műtét előtt egy betegnek leveszik a vérét, majd visszaadják – hívta fel a figyelmet. Komplex módszerről van szó, eljárások összességéről, amelynek célja a beteg saját vérének megóvása – összegezte Gál.

A „patient blood management” összefoglaló név, amely eljárások, protokollok összességét jelenti: operáció előtti előkészítésből, operáció közbeni és posztoperatív szakból áll – magyarázta, majd kifejtette: beavatkozás előtt a beteget operációra kész állapotba kell hozni. Kiszűrik, hogy vérszegény-e, hajlamos-e vérzékenységre vagy más szövődményekre – a lehető legjobb állapotba kell hozni a beteget a műtétre.

A műtét során arra kell törekedni, hogy a beteg minél kevesebbet vérezzen, és ne kelljen vért adni neki. A posztoperatív időszakban monitorozással, nyomon követéssel, különböző szerek alkalmazásával folytatják a vérvesztés megelőzését – mondta.

Váratlan eseteknél is alkalmazható 

Arra a felvetésre, hogy váratlan balesetek során mennyire lehet optimális a módszer, a szakértő elmondta: nem ideális egy hirtelen bekövetkező baleset, ilyenkor értelemszerűen vért kell adni, hogy megmentsék az áldozatot.

Azonban ilyenkor is léteznek eljárások, például a megmentett vért megtisztítva visszaadják a betegnek, vagy vérzést csökkentő gyógyszereket adnak be – hangsúlyozta.

A vérszegények erre a legalkalmasabbak, hiszen ezt műtét előtt kezelni kell, hogy jobb állapotban indulhassanak neki a beavatkozásnak. Előfordulhat ilyenkor, hogy az operáció során vesztett vért nem kell azonnal visszaadni a betegnek, ami nagyban csökkenti a szövődmények kockázatát – fogalmazott.

Kiemelte: mindenki alkalmas az eljárásokra, csak meg kell találni speciálisan a beteg számára legjobb módszereket.

Már az egyetemen is tanítani kell 

Csapatmunkáról van szó, amiben részt kell venni a sebésznek, a belgyógyásznak, a transzfuziológusnak, a traumatológusnak és másoknak is – hangsúlyozta a MAITT elnöke. Az aneszteziológus szerepe kulcsfontosságú, hiszen ő látja a beteget altatás előtt, azaz a preoperációs szakaszban, a döntéseket azonban minden esetben együtt kell meghozni.

Csapatmunkáról van szó (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)

Arra a kérdésre, hogy a magyar szakemberek mennyire nyitottak a programra, a szakértő azt mondta: a legnagyobb tapasztalatokkal Németország rendelkezik, de Romániában is előrehaladott a módszer. Néhány programrészletet már régóta alkalmaznak Magyarországon is, ennyire tudatosan viszont nem figyeltek rá. „Pontosan ez a lényege: meg kell tanítani, fel kell hívni rá a kollégák figyelmét, és együtt kell gondolkodnunk” – fogalmazott.

Sőt, már az orvostanhallgatókat is e módszer szellemében kell oktatni az egyetemeken, hogy „igenis értékes a beteg vére, és azt óvni kell, hogy elkerüljük a transzfúziót” – tette hozzá.

forrás: Kossuth Rádió