1958-ban futotta az első maratonját és azóta amikor csak tudja, megteszi. Hihetetlen embert mutatunk!

A futás lényege, hogy nem mi futunk, hanem az út visz minket – vallja Kiss György,

akit immár 60 éve „visz az út” versenyről versenyre.

A következő úti cél pedig a 30. SPAR Budapest Maraton, ahol az október 7-én 80. születésnapját ünneplő Gyuri bácsi legidősebb maratonistaként áll rajthoz, hogy újból lefussa a 42 km-t.

– Mikor kezdődött a futás iránti szerelem?

– Már 60 éve és azóta is töretlenül tart. 1955-ben kezdtem el atletizálni, akkor ismerkedtem meg komolyabban a futással. Természetesen a sport azelőtt is szerves része volt az életemnek, kézilabdáztam és bokszoltam, de a látásom romlása illetve a szemüvegem miatt ezeket abba kellett hagynom, viszont a futásban kiteljesedtem, mondhatni a véremben van.

– Akárcsak a versenyzés… Milyen volt az első maraton?

– 1958-ban futottam először és azóta is folyamatosan. Kiszámolni sem tudom, hogy hány maratonon vettem részt. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy az eddigi eredményeim között

2:50 körüli idő volt az egyéni legjobbam 42 km-en,

amivel lényegében befutottam a ”profik” mezőnyébe.

– Itthon megszámolhatatlanul sok maratonon ért célba. Más országban is megvolt a 42 km?

– Szerencsére elmondhatom, hogy külföldön is próbára tehettem magam. A legfrissebb élményem 2007-ből van, amikor Torontóban meglátogattam a kint élő rokonokat, és ha már ott voltam, indultam is. Egyúttal így kívántam köszöntet mondani, hogy Kanada befogadta a testvéremet. De nemcsak ezért volt hatalmas élmény, hanem azért is mert az utolsó pár méterre a feleségem, – aki addig a kordon mellől szurkolt – bejött hozzám és együtt futottunk át a célvonalon.

– Hány éve szurkol a felesége?

– 59 éve. Azóta vagyunk házasok és tartunk ki egymás mellett. Régebben ő is futott, így tudja, milyen szenvedé lyesen lehet szeretni ezt a sportot, még ha néha nehezen is érti, hogy szakadó esőben miért húzok futócipőt, de erre azt szoktam mondani, hiába a rossz idő, amíg nem lőnek, lehet menni edzeni.

– A családból valaki örökölte még a futómániát?

– A lányom. Vele szoktam róni a km-eket, legutóbb Dunakeszitől Vácig sikerült együtt futnunk, de már a Balatont is körbefutottuk párszor, most pedig ő is indul a vasárnapi versenyen. Ez lesz a harmadik maratonja. Nekem pedig hatalmas boldogság, hogy együtt hódolhatunk a szenvedélyünknek, és ha majd idővel a kis dédunokáim is csatlakoznának, az még nagyobb öröm lenne.

– Mennyit edz Gyuri bácsi egy héten?

– Verseny időszakban kevesebbet, olyankor a sebességre helyezem a hangsúlyt, a felkészülési időszakban pedig inkább hosszabb távokat igyekszem beiktatni.

Általában heti 3 napot szoktam a környékünkön, Dunakeszi, Csomád és Veresegyház között futni.

De azt mindenképpen betartom, hogy a verseny előtt 2 nappal egy métert sem futok, az indulás előtt viszont intenzív, átmozgató bemelegítést végzek.

– Ennek köszönhető, hogy még most is olyan formában van, hogy le tudja futni a maratont?

– Ehhez sok minden kell, egyrészt nem árt a sportolói múlt, nagyon fontos az elszántság, akarat, lelkesedés és nem utolsó sorban a genetika. 99% pontossággal meg lehet mondani a családfa alapján, hogy valaki alkalmas-e futónak. A maraton nem játék. Fokozatosan kell edzeni, és a verseny során is be kell osztani az erőt, mert az igazi maraton 30 km felett kezdődik. Számomra még ennyi év után is az a legnehezebb, hogy ne vigyen el az elején a lendület, a hév.

– Mit tanácsol a kezdő illetve az első maratonistáknak?

– A 42 km előtt már 1-2 évvel meg kell kezdeni a felkészülést, és nem árt teljesíteni félmaratont is, ha nem akarjuk, hogy a cél előt t elfogyjon az erőnk. Idén a Balaton Szupermaratonon utolértem néhány fiatalt, akik már nagyon a határukon voltak, ekkor mondtam nekik, hogy nem adjuk fel, egy kis gyaloglás, majd újra futás és ezt váltogatjuk, így vezényeltem nekik, majd együtt beértünk a célba. Óriási öröm volt ez a számomra. A végén pedig külön jól esett, hogy odajöttek és megköszönték a támogatásom. A sikerélmény rendkívül fontos, hogy ne menjen el az ember kedve a sporttól.

– Ma lett 80 éves Gyuri bácsi. Isten éltesse sokáig! Mi lenne a szülinapi kívánsága?

Beleborzongok, hogy így eljárt az idő. De ami a legfontosabb, hogy családi békesség és egészség legyen, valamint, hogy 5 órán belül teljesítsem a 42 km-t, na meg persze azért jól jönne egy csoki torta is, mert kell a megfelelő szénhidrát bevitel a versenyre, én meg amúgy is édesszájú vagyok.

– Gondolom jövőre a 31. SPAR Budapest Maraton is ott lesz a rajtnál?

– Miért is ne lennék? A futómű szerencsére rendben van, és amíg a ketyegő működik, illetve az asszony agyon nem vág, addig biztosan indulok.

Molnár A.

Forrás: szeretlekmagyaroroszag;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu