Ha karácsony, akkor legendákkal és mítoszokkal lépten-nyomon találkozunk a sajtóban és különböző rendezvényeken. Azonban vigyázat: sok közülük csupán a néphagyomány és a fantázia szüleménye. A következőkben tisztázunk néhány gyakori tévhitet a szeretet ünnepével kapcsolatban.

1. Nincs karácsony Jingle Bells nélkül

Kivéve ha mégis. A Jingle Bellst az amerikai James Pierpont írta 1857-ben, és eredetileg hálaadásnapi dalocska volt. A tél örömeiről, egészen konkrétan a hideg téli napokon való ugrándozásokról és virgonckodásokról szólt.

Manapság templomokban is előszeretettel eléneklik minden adventkor, de az eredeti szöveggel aligha tennék ezt. Ugyanis arról szólt, hogy egy srác és egy Fannie Bright nevű fiatal hölgy felültek egy ló vontatta szánra, ám az állat lusta és lomha volt, és elakadtak egy nagy hóbuckában.

2. A Biblia szerint 3 bölcs létezett

A szent könyv erről egy szót sem említ. Máté evangéliumából (2:1) csak annyit tudhatunk meg, hogy „amikor pedig megszületik Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: hol van a zsidók királya, aki megszületett?” Vagyis nem ad arról pontos leírást, hányan voltak a bölcsek.

Továbbá arról sem tudósított, mennyi ajándékot hoztak a kis Jézusnak, csupán annyit mond, hogy mirhát, aranyat és tömjént kapott tőlük. Annyi világos kizárólag, hogy többet adtak belőlük.

Végül pedig a Biblia latin fordításában a bölcseket Maginak nevezték, amely utalhat a későbbi angol magic, vagyis varázslat szóra, így lehet, hogy varázslóknak kellene fordítanunk. Erre ráerősít az is, hogy ők úgynevezett zoroasztriánusok voltak, azaz az iszlám vallás egy korai változatának képviselői, aminek vezetőit hívták így.

3. A karácsony az ókori római Szaturnálnia keresztény változata

A Szaturnáliát, vagyis Szaturnusz isten ünnepségét december 17-én tartották mindig, amit később kiterjesztettek december 23-ig. Viszont a kettő ünnepnek semmi köze sincs egymáshoz. Ehelyett a karácsony sokkal ősibb eredetű. A december 21-i téli napfordulót már az ősember is ünnepelte. Az emberiség történetének évezredei alatt megmaradt ez a szokás, csak sok esetben átalakult.

A keresztények Jézus születését valószínűleg összekapcsolták a téli napfordulóval, vagyis hogy december 21-től nő a napfényes órák száma, megérkezik ilyenkor a „fény”. Valamiért azonban a karácsony áttolódott 24-re.

Ha a keresztények még ha valaha akarták volna, akkor sem tudták volna eltörölni a napforduló ünnepét, mert annyira jelen volt a legtöbb ősi kultúrák óta. Ezért inkább úgy döntöttek, új mítoszt szőnek köré.

4. A karácsony minden évben egy nappal hamarabb kezdődik

A Bibliában arról sincs említés, Jézus pontosan mikor született. Azonban az első számítás, amelyet a második században végeztek, azt találta, hogy március környékén jöhetett a világra. Vagyis mi 9 hónapos késésben vagyunk, vagy 3 hónappal hamarabb ünnepeljük.

5. Advent december 1-én kezdődik

Advent a november 30-i Szent András naphoz legközelebb eső vasárnapon kezdődik minden évben. Idén ez november 27-re esett. Sok helyen azért terjedt el az a téves információ, hogy minden évben ugyanakkor kezdődik, mert népszerűvé váltak a különböző kreatív adventi kalendáriumok, amelyek általában december 1-vel kezdődnek. Így minden nap lehet őket nyitogatni apró ajándékokért vagy édességekért szentestééig.

6. Albert herceg találta fel a karácsonyfát

Anglia uralkodói Albert herceg és Viktória királyné voltak az 1800-as évek első felében. Akkor már régóta állítottak fenyőt az emberek karácsony tiszteletére, különösen azután német telepesek megvetették lábukat Nagy-Britanniában és magukkal hozták ezt a hagyományt a 19. század elején. A két uralkodó csupán még népszerűbbé tette a szokást, mikor 1848-ban cikk jelent meg a karácsonyfájukról egy akkori lapban.

Érdekes módon azonban a keresztény világban legkorábban talán Angliában jegyeztek fel díszített karácsonyfát 1444-ben, de a történészek a mai napig csak találgatni tudnak, mit keresett akkoriban ott.

A karácsonyfa ötlete azonban már ekkor sem volt új keletű, mert még a római kor előtti többistenhívők is díszítettek fenyőt a napforduló alkalmából. Az örökzöld növény a megújulást és az újjászületést jelképezte. Viszont az évezredek alatt rengeteget változott a szokás. Modern kori népszerűségét minden bizonnyal az 1500-as évek végén nyerte el, amikor állítólag Észtországban és Litvániában újra felvették a keresztények ezt a szokást. Őket a németek követték, a református Luther Márton a legenda szerint elsőként vitte be a fenyőt a családi házba.

Az azonban biztos, hogy hazánkba is német, illetve Habsburg közvetítéssel jelent meg a feldíszített fenyőfa hagyománya a 19. század elején. A történetírók szerint a német ajkú sváb lakosság körében terjedt el kezdetben és az első fát Aszódon állították 1824-ben.

Forrás: theguardian.com és whychristmas.com