Sergio Canavero olasz sebész már évek óta képtelen kiverni a fejéből azt az elhatározást, hogy embereken is kipróbálja a fejátültetést. A kutató ezen a héten már a dátumot is bejelentette: 2017 decemberében tervezi végrehajtani a beavatkozást.

Canavero már fejsebészt is szerzett a műtéthez, sőt, az alanyt is kiválasztotta egy 30 éves orosz férfi, Valerij Szpirodonov személyében, aki súlyos izomsorvadásban, az úgynevezett Werdnig–Hoffmann-kórban szenved.

Ez tulajdonképpen a gerincvelői izomsorvadás legsúlyosabb, 1. típusa. Azzal jár, hogy az ebben a betegségben szenvedők teljesen mozgásképtelen testben kénytelenek élni. A számítógépes szakember Szpirodonovnak elege van ebből a „börtöntestből”, mindent megtenne annak érdekében, hogy végre kiszabaduljon és korlátok nélkül mozoghasson.

Állatokon egyébként már megdöbbentően régen, 1970-ben végrehajtottak fejátültetést, ami konkrétan azt jelentette, hogy az egyik állat saját fejét ténylegesen kicserélték egy másikéra: egész pontosan egy majom fejét transzplantálták egy másik testre. Az agy és a befogadó gerincvelő összekapcsolására nem tettek kísérletet, így a majom semmilyen mozgásra sem volt képes, de mesterséges lélegeztetéssel életben tudták tartani a testet. A befogadó test immunrendszere végül kilenc nap elteltével kilökte a ráültetett fejet.

Bár az 1970-es évek óta nem sokan próbálkoztak újból fejátültetéssel, a szükséges sebészi technikák időközben rengeteget fejlődtek, állítja Canavero. Úgy véli, mostanra minden technikai akadály elhárult.

A legtöbb szakértő szerint a fejátültetésnek továbbra is számtalan kockázata van, és sok-sok bizonytalansági tényező merül fel:

Képesek lesznek-e az orvosok összekötni a gerincvelőt? Kilöki-e a fej az új testet? Szpiridonov tökéletesen tisztában van ezekkel a rizikófaktorokkal, ennek ellenére eltökélte, hogy végigcsinálja az eljárást.

Canavero a kínai Harbini Orvosi Egyetem idegsebészével, Hsziao-ping Rennel fog együttműködni a transzplantáció során. Ren számára nem idegen a fejátültetés, mivel legalább 1000 egéren végezte már el a műtétet. A tízórás operációt követően az egerek képesek voltak lélegezni, inni, sőt látni is. A képet azért nagyban árnyalja, hogy egyetlen egér sem maradt életben a műtét után néhány percnél tovább.

Szpiridinov úgy véli, a műtét megéri a kockázatot, hisz minden jobb annál, minthogy egy mozdíthatatlan testbe zárva töltse mindennapjait.

2017 decemberében árgus szemekkel figyeljük majd, megtörténik-e a bravúros operáció…

forrás: Világháló