Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve.

Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig.

Eredményességét mi sem mutatja jobban, mint, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni, amelynek soha ekkora hadserege addig nem járt még külföldön. Gyakorlatilag az 1848-49-es harc a magyar nemzet történetének leghíresebb háborús konfliktusa is.

Az 1848-as tavaszi átalakulás programja majdnem két évtizedes előkészítő munka eredménye. Bár a reformkori országgyűléseken nagyon kevés valódi változtatást sikerült elérni, de lehetőséget teremtettek arra, hogy a reformszellemű liberális nemesség kidolgozza a saját programját.

Megjelenhettek az országos nyilvánosság színpadán a leendő forradalom vezetői: Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széchenyi István, Szemere Bertalan, Eötvös József és mások.

március 1. A párizsi forradalom híre elérkezik Pozsonyba.
március 3. Kossuth a pozsonyi országgyűlésen összefoglalja a nemzet fő követeléseit.
március 11. Pesten a fiatalok elkészítik a 12 pontot, és megkezdik a rákosi tömeggyűlés szervezését.
március 13. Petőfi megírja a Nemzeti dalt – Bécsben forradalom tör ki.
március 15. A pesti forradalom – Az országgyűlés küldöttsége Bécsbe érkezik.
március 16. Pesten megkezdik a nemzetőrség szervezését

Bécsben az udvar elfogadja a magyar országgyűlés legfőbb követeléseit.

március 18. A pozsonyi országgyűlés megszavazza a jobbágy-felszabadítást Pesten felfegyverzik az első 1500 nemzetőrt.

március 28. A király megtagadja a független magyar kormányról és a jobbágyfelszabadításról szóló törvénycikk szentesítését.

március 30 – 31. Tömeggyűlések Pesten – A pozsonyi országgyűlés visszaveti a királyi leiratot – A király jóváhagyja a független magyar kormányról szóló törvényjavaslatot

A 14-én este a bécsi forradalomról érkezett hír növelte a Pilvax fiatalságának elszántságát, hogy a 12 Pont szövegét mihamarabb megismertesse a főváros lakosságával. Arról azonban ezen az estén még nem határoztak, hogy ezt miként valósítsák meg. Csak azt tudták, hogy nem szabad az időt vesztegetniük. A márciusi ifjak március 19-ére, a József-napi országos vásár napján, francia mintára nagygyűlést és bankettet akartak szervezni a Rákos mezejére.

Az Ellenzéki Kör vezetői gondosan előkészített országos akciót akartak. A bécsi forradalom hírére a Pilvax körének vezetői úgy döntöttek, hogy maguk cselekszenek. Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Vidacs János, Sükey Károly, Bulyovszky Gyula, Vajda János, Jókai Mór elhatározták, hogy másnap érvényt szereznek a Tizenkét pont közül az elsőnek, a sajtószabadság követelésének, s cenzori engedély nélkül kinyomtatják a Tizenkét pontot és Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti dalt.

Másnap, március 15-én reggel azután Petőfi, Vasvári, Jókai és Bulyovszki Gyula megbeszélése alapján a 12 pont eredeti, az országgyűléshez intézett bevezetését megváltoztatták. Helyette egy kiáltványt készítettek, amely fellépésüket indokolta meg a leendő hallgatóinak. A pontok szövegét változatlanul hagyták. Ezt a kiáltványt azután felolvasták a Pilvaxban összegyülekezett fiataloknak, majd Petőfi elszavalta két nappal korábban írt költeményét a Nemzeti Dalt, amelyet eredetileg a március 19-re tervezett reform-lakomára szánt. A Pilvax ifjúságának kis csoportja ezt követően az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a politechnikum diákjaihoz (a mérnökökhöz), innen a jogászokhoz vonult. Mindenütt elhangzott a kiáltvány és a pontok szövege, s Petőfi elszavalta költeményét.
A jogászok csatlakozásával megnövekedett tömeg, amelyet az utca népe is követett (kb. kétezren), Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, amely a Hatvani utca (ma: Kossuth Lajos utca) és a Szép utca sarkán volt.
Az ifjúság vezetői által kidolgozott terv ugyanis arra irányult, hogy cenzori engedély nélkül nyomtatják ki a 12 Pontot, ezzel fejezve ki elszántságukat, s egyben így valósítják meg szándékukat, hogy követelésüket megismertessék a közvéleménnyel.
Az egyetemi ifjúság csatlakozása után mintegy ezren folytatták útjukat a Hatvani utcába, Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához.
Itt Irinyi a nép nevében lefoglalta a sajtót. Landerer utasítást adott a személyzetnek a Nemzeti Dal és a 12 Pont kinyomtatására, majd a nyomdászok kinyomtatták a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt.

A tömeget, amely az eső ellenére türelmesen várakozott, közben az ifjúság egymást váltó szónokai tájékoztatták.
Nem volt még dél, amikor a két röplap – a szabad sajtó első termékei elkészültek és azt az időközben tovább növekedett sokaságnak kiosztották.

Ennek indulása előtt azonban a városházához érkezett Almásy Móricz gróf, aki előző napon indult Pozsonyból a nádor megbízásából, s beszámolt arról, hogy az országgyűlés küldöttsége aznap vitte a felirati javaslatot Bécsbe. Másrészt tolmácsolta a Helytartótanács üzenetét, hogy kész az engedményekre, de a tömeg ne vonuljon át Budára. Ezt a kívánságot nem lehetett teljesíteni, de azt igen, hogy a városházán már megválasztott választmány terjessze az egyre inkább növekvő tömeg jelenléte miatt inkább követeléseknek, mint kívánságnak minősíthető pontokat.
Zichy Ferenc gróf, a Helytartótanács elnöke fogadta a hatalmas tömeg kíséretében érkező választmányt, amelynek vezetői: Nyáry Pál, Pest megye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város polgármestere, és Klauzál Gábor adták elő a kívánatokat.

A bécsi fejlemények miatt megzavart, s a felvonuló sokaságtól megfélemlített Helytartótanács elfogadta az eléje terjesztett követeléseket. Ezek között az első a cenzúra azonnali eltörlése volt azzal a kikötéssel, hogy a sajtótörvény megszületéséig egy, a köz bizalmát élvező, s a Helytartótanács által kinevezett bizottság látja el a sajtó ellenőrzését.

A második, kétségtelenül a legnagyobb jelentőségű engedmény az volt, hogy a Helytartótanács kijelentette: a katonaság nem fog a rend fenntartásába avatkozni, hanem az a pesti polgárőrség feladat lesz, amelynek számát – mint nemzetőrséget 1500 fővel fogják szaporítani

Végül sikerült kieszközölni, hogy a sajtóvétség miatt fogva tartott, de még el nem ítélt Táncsics Mihályt – igaz, Nyáry kezessége mellett – szabadlábra helyezzék.

A kiszabadított Táncsicsot diadalmenetben vitték Pestre.

Nem is lehetett ennél méltóbb befejezése annak a napnak, amely a sajtószabadság tettleges megvalósításával kezdődött, mint hogy a magyar törvények által nem is ismert cenzúra áldozatát kiszabadítsák budai börtönéből.

A márciusi ifjúság bátor fellépése tehát eredményes volt.

Vér nélkül, minden rendzavarás nélkül komoly eredményeket ért el, hiszen a Helytartótanács tudomásul vette a pesti városházán megalakult Rendre Ügyelő Választmány létrejöttét, s azt, hogy ez a testület vállalja magára a főváros rendjének megőrzését.

Igaz, a tizenhárom tagú választmányban a radikálisoknak valójában csak három képviselőjük volt (Petőfi, Vasvári, Irányi), de a fiatalok súlyát növelte az egyetemisták sorából szerveződött, vagy az értelmiségiek vezetése alatt álló, gyorsan szaporodó nemzetőrség is.

Március 15-e igazi jelentősége azonban nem szűkíthető le a főváros meghódítására, arra, hogy meghátrálásra késztette a Habsburg-uralom legfontosabb hazai politikai szervét, a Helytartótanácsot. A márciusiak sikere hamarosan Pozsonyra és Bécsre is hatással voltak.

Országgyűlési küldöttség utazott Bécsbe, melynek célja az volt, hogy az uralkodó nevezze ki teljhatalmú helytartóvá István nádort és miniszterelnökké gróf Batthyány Lajost.

Valamint tegyen ígéretet arra, hogy az országgyűlésen alkotott törvénycikkeket szentesíteni fogja.
A győztes pesti forradalom megkönnyítette az országgyűlés küldöttségének bécsi útját.

Az uralkodó és az udvari tanács meghátrált, elfogadta a Kossuth által előterjesztett országgyűlési határozatokat.

A március 17-én kiadott királyi leirat azonban csak István nádor kinevezését tartalmazta, és felszólította a nádort a felelős minisztérium hatásköréről szóló törvénycikk felterjesztésére.
Kossuth és Batthyány azonban rávették a nádort, hogy teljhatalmával élve, nevezze ki Batthyányt miniszterelnökké, s István nádor még azt is elérte, hogy április 11-én a király – V. Ferdinánd – jóváhagyta, és aláírásával szentesítette ezt a lépést.

Az uralkodó végül kinevezte az első magyar miniszterelnököt, gróf Batthyány Lajost, az ellenzék egyik főrangú vezetőjét
Márciusig a maradi képviselők elutasították a haladók legfontosabb követeléseit: a közteherviselést és a jobbágyfelszabadítást. A párizsi forradalomról érkező hírek után Kossuth új követeléseket terjesztett elő: felelős magyar minisztérium létrehozását, alkotmányt.

A megrettent maradiak megszavazták Kossuth javaslatait. Az országgyűlés végre határozott cselekvésre szánta el magát.

1848 elején egyre inkább érzékelhetővé vált a Habsburg-birodalom külpolitikai helyzetének megrendülése, a Pozsonyban ülésező magyar rendi országgyűlés munkája ugyanakkor holtpontra jutott. Az európai forradalmi mozgolódások (Palermo, Nápoly, Milánó), majd a február 22-24-i párizsi forradalom híre mozdította ki a holtpontról magyar politikát. Kossuth Lajos 1848. március 3-i felirati beszédében – a sorok közé rejtve – alkotmányos átalakítást követelt a birodalom egész területén. Kossuth német nyelvre azonnal lefordított és nyomtatásban terjesztett beszédének jelentős hatása volt Bécsben.

Március 13-án kitört a bécsi forradalom.

1848-ban Pest-Buda már az ország jelentős szellemi központjának számított. Itt tömörült a nemesi és polgári értelmiség elit. A fiatal értelmiség egyik jelentős, radikális csoportja, a márciusi ifjak, ahogy később nevezték őket, a Pilvax kávéházban tartotta összejöveteleit.

A merész fellépés tehát sikerült. Megvalósult Petőfi célkitűzése, hogy logikailag a forradalom első lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót.

Ez a lépés nem volt mentes a kockázattól, hiszen a nyomda épületével szemközt nyíló kis utcában, ahol a vármegyeháza is található, ott magaslott mintegy kétszáz méterre a Károly-laktanya.

A riadoztatott katonaság percek alatt a helyszínre érkezhetett volna és szuronyt szegezve szétoszlatja a tömeget. A bécsi események híre azonban megfélemlítette a hatóságokat. Így a Helytartótanács utasította ugyan a városi hatóságot, hogy a mutatkozó rendzavarások kapcsán erélyesen, de ugyanakkor ildomos és előrelátó vigyázattal intézkedjék, de maga nem tett lépéseket, hogy a katonaságot a budai főhadparancsnokság kivezényelje. Mint később kiviláglott, ennek nem csupán a politikai és katonai vezetés zavara volt az oka, hanem az is, hogy a Károly-laktanyában olasz katonaság volt, s az rokonszenvvel figyelte a lakosság mozgalmait.

A siker felbátorította a kezdeményezőket, akik délután 3 órára a Nemzeti Múzeumnál népgyűlést hirdettek.
Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, Itt született az elhatározás, hogy a hír szerint a rendkívüli helyzet miatt összehívott városi közgyűléshez vonulnak, s azt felszólítják a 12 Pont elfogadására. Forradalmi választmány alakult.

A városházához vonulva a tízezres tömeg a tanács tagjait is rá akarta bírni arra, hogy csatlakozzanak a Tizenkét pont követeléseihez.

Igaz, a tanácsterembe beözönlő tömeg e nélkül is kikényszeríttette volna a 12 Pont elfogadását. A város közgyűlése azonban nemcsak a 12 Pontot fogadta el, hanem választmányt küldött ki, amely a Helytartótanácshoz továbbítja a követeléseket.

Rövidesen létrejött a főleg reformpárti politikusokból álló első független magyar kormány.

Március 23-án az országgyűlés alsótábláján Batthyány Lajos, a március 17-én kinevezett miniszterelnök, kihirdette minisztériumának névsorát.
Ezek alapján:  Batthyány Lajos elnök, Szemere Bertalan belügy, Kossuth Lajos pénzügy, Deák Ferenc igazságügy

Mészáros Lázár hadügy, Klauzál Gábor kereskedelem és ipar, Széchenyi István közlekedés és közmunka

Eötvös József vallás és közoktatás,  Esterházy Pál a király személye körüli miniszter

A magyar küldöttség így eredményesen térhetett vissza Pozsonyba, ahol lázas munka kezdődött.

A maradiak tábora, mely 25 éven át minden komoly haladást akadályozott, ezúttal megrémült az eseményektől, és egy véres forradalomtól rettegve mindent jóváhagyott.
Az első népképviseleti országgyűlési választásokat, az áprilisban elfogadott V-ik törvénycikk alapján, június második felében tartották.

A hivatalos megnyitóra július 5-én, Pesten került sor. Az országgyűlés a szabadságharc végéig együtt maradt, bár részben kicserélődött képviselői állománnyal.

Az üléseket december 31-ig Pesten, azután 1849. január elejétől május 31-ig Debrecenben, július 2-án újból Pesten, majd július második felében Szegeden, végül – már csak néhány fő részvételével – augusztus 11-én Aradon tartották.
Az országgyűlés alig két hét alatt 31 törvényt fogalmazott meg.

A márciusi ifjak közül kevesen kerültek be az első népképviseleti országgyűlésbe, hiszen csak a huszonnegyedik életévüket betöltötteket lehetett megválasztani. Képviselő lett Irányi Dániel, az ifjak március elején Kossuthhoz küldött megbízottja és Irínyi József, a Landerer nyomdában a gépet lefoglaló fiatal ügyvéd. Petőfi Szabadszálláson a községi jegyzővel,

Forrás: users.atw.hu/ munkacsyszfv/03_15_pest.html

Fotó: wikipedia

Források: wikipedia, kovacsneagi.qwqw.hu