forrás: NewScientist

Olybá tűnik, létezik egy madárfaj, amely kifejezetten élvezi a megerőltető repüléseket. Az ezüstalka majdnem 8000 kilométert tesz meg a Csendes-óceán északi részén átvágva, majd visszafelé megismétli a mutatványt, mindezt egyértelmű előnyök nélkül.

A legtöbb vándormadár északról déli irányba és vissza tesz meg óriási távolságokat, hogy a zordabb teleket melegebb klímán töltse, gyakran átkelve az Egyenlítőn. Némelyek keletről nyugatra tartanak, több táplálékot nyújtó területekre.

Az ezüstalka (Synthliboramphus antiquus) viszont egyedülálló abban a tekintetben, hogy hasonló klímájú területek közötti szeli át a Csendes-óceánt. Némelyikük Nyugat-Kanadában költ, majd Japán, Kína és Korea közötti tengereken telel, mielőtt visszatérne Kanadába: ezzel az egyetlen ismert madárfaj, amely a Csendes-óceán északi térségének teljes szélességét átszeli.

Kép: avesphoto.com

Tony Gaston, kanadai ornitológus szerint az egész út rejtély, hiszen nagyon hosszú, és a madárnak nincs belőle egyértelmű haszna. Az ezüstalka tünékeny és kevéssé tanulmányozott tengeri madár. A lundákat és liléket is felölelő Alkafélék családjába tartozik, főként a Brit Columbia partjainál lévő Haida Gwaii szigetvilágon költ.

A kutatók geolokátorokkal tanulmányozták a madarak útját 2013 és 2014 között. Három készülékből sikerült adatot kinyerni, amelyekből kitűnt, hogy az ezüstalkák júliustól novemberig lassú ütemben átszelték a Csendes-óceán északi részét, Haida Gwaiiról Japánba.

Majd februárban visszaindulnak Haida Gwaii felé, a teljes távot gyorsan, majdnem egy hónap alatt lefedve: ez a leghosszabb migráció az alkafélék családjában, emellett kétszer hosszabb a vastagcsőrű lummánál dokumentált leghosszabb atlanti-óceáni migrációnál. Az ezüstalkák a kutatók szerint naponta mintegy 270 kilométert tettek meg, valószínűleg 4-5 órányi repüléssel.

Azt egyelőre nem tudják, hogy a Japán felé tartó út miért volt hosszabb, azt gyanítják, a vedlés gátolhatja a repülést. Nyilvánvaló okát sem találták az észak-amerikai vizek elhagyásának – a hasonlóan mérsékelt klímájú japánért -, ami mellesleg a tél folyamán sok más tengerimadár-fajt táplál.

A genetikai bizonyítékok azt sugallják, az ezüstalka Ázsiából származik, és csak nemrégiben kolonizálta Észak-Amerikát. Ennélfogva lehet, hogy azt az utat térképezi fel visszafelé, amelyen ősei megérkeztek Amerikába.

Más madarakról is ismeretes, hogy ókori migrációs útvonalakat követnek, ilyen többek között a hantmadár, amely Alaszkából és Szibériából tart Afrikába.